A tudás megosztása nem lehetőség: kötelesség

Ki gondolta volna!
A barátság volt a téma.

Szellemi család,
hadd bővüljön csak tovább.
A szív hatalmas.

Értsd jól

Emberként sírhatsz,
de istenként nevethetsz
hibáid felett.

Újra meg újra nekifeszül a szerencsétlen és fejjel megy az üvegnek, hogy elérje a hőn áhított körtecsutkát az ablak túloldalán, a külső párkányon. Mondom neki, figyelj, fordulj oldalra, repülj vagy sétálj kényelmesen fél métert, ott van a rés, amelyen kimehetsz és eléred amit akarsz. Látom, hogy érti amit mondok, felfogja, körülnéz, elindul oldalra, tesz pár lépést, aztán azt mondja, jó, jó, persze, tudom oldalra... mindenki ezt hajtogatja, de én a csutkát akarom! És már koppan is a feje megint az üvegen és le nem veszi a szemét a maradékról...

A végén persze kijutott, viszont addigra az a csutka már nem volt ott. De sebaj, talált később másikat. Úgyhogy hepiend. Csak rossz volt nézni hogyan töri össze magát fölöslegesen és odázza el a boldogságát.