Bhagavad-gíta - A Magasztos szózata

Forrás: http://mek.oszk.hu

BHAGAVAD-GÍTÁ

A Magasztos Szózata

Szanszkrit eredetiből magyar prózára fordította szó szerint,
az utószót és a jegyzeteket írta: Vekerdi József

Terebess Kiadó, Budapest, 1997

Tartalom

I. Ardzsuna kétségbeesése
II. A szánkhja jógája
III. A cselekvés jógája
IV. A tudás jógája
V. A cselekvésről lemondás jógája
VI. Az elmélkedés jógája
VII. A tudás és megismerés jógája
VIII. Az Örök Brahman jógája
IX. A királyi tudás és királyi titok jógája
X. A megnyilvánulások jógája
XI. A Mindenség Látomása
XII. A szeretet jógája
XIII. A mező és mező-ismerő jógája
XIV. A hármas jelleg megkülönböztetésének jógája
XV. A Legmagasabb Lélek jógája
XVI. Az isteni és démoni sors megkülönböztetésének jógája
XVII. A háromféle hit megkülönböztetésének jógája
XVIII. A lemondás és megváltás jógája
Utószó

 


I. Ének

Dhritarástra szólt:
1. Mondd, Szandzsaja, mit műveltek a Kuru-síkon, a szent mezőn csatára egybegyűlt Pándu-fiak és az enyéim?[1]

Szandzsaja szólt:
2. A hadrendbe állított Pándava-sereg láttán Durjódhana király tanítója elé lépett, és így beszélt:
3. "Tanítóm, nézd a Pándu-fiak hatalmas seregét, melyet bölcs tanítványod, Drupada fia állított hadrendbe.
4. Nagy íjászok vannak köztük, csatában Bhíma és Ardzsuna párjai: Jujudhána és Viráta, s nagy harciszekerén Drupada,
5. Dhristakétu, Csékitána, és Kásí vitéz királya, és Purudzsit, Kuntibhódzsa, és Sibi ura, férfiak vezére,
6. rettenthetetlen Judhámanju, vitéz Uttamaudzsasz, Szubhadrá fia, Draupadí fiai, mind híres kocsiharcosok.
7. Most pedig figyeld, legnemesebb bráhman, kik a mi seregünk legkiválóbb vezérei; felsorolom, hogy tudj róluk.
8. Te magad, Bhísma és Karna, a viadalokban győztes Kripa, Asvattháman és Vikarna, velük Szómadatta fia,
9. és sok más hős, akik érettem lemondtak életükről; mind harcban jártasak, fegyverforgatáshoz értők.
10. Csekély számú a mi haderőnk, de Bhísma őrködik fölötte; nagy számú az ő haderejük, Bhíma őrködik fölötte.
11. Vigyázzatok hát Bhísmára mindannyian, ahogy ki-ki saját hadsorában hadrendben áll!"
12. Ekkor a vitéz Bhísma, a Kuru-nemzetség éltes ősatyja, hangos csatakiáltást hallatott, és csigakürtjébe fújt, megörvendeztetve Durjódhanát.
13. Majd tüstént felharsantak a kürtök és az üstdobok, verőlantok, csörgők, tülkök. Kavargó hangzavar támadt.
14. Most fehér lovak vonta, nagy harciszekerükön állva Krisna és Ardzsuna is megfújta csodás kürtjét:
15. Krisna a Páncsadzsanját, Ardzsuna a Dévadattát, a farkasgyomrú, rettentő Bhíma a nagy Paundra kürtöt,
16. Judhisthira király, Kuntí fia, a Győzedelmest, Nakula a Búgóhangút, Szahadéva az Ékkövest,
17. és Kásí ura, a páratlan íjász, és a vitéz kocsiharcos Sikhandin, Dhristadjumna, Viráta, a győzhetetlen Szátjaki,
18. Drupada, Draupadí fiai, az erőskarú Szubhadrá-fi, külön-külön mind fújta csigakürtjét, uralkodóm.
19. Az eget-földet betöltő, kusza rivalgás megszaggatta a Dhritarástra-fiak szívét.
20. Ekkor a felsorakozott Dhritarástra-sereg láttán, midőn a fegyverek már-már összecsapni készültek, a majom-lobogós Ardzsuna felemelte íját,
21. és így szólította meg Krisnát, uralkodóm:

Ardzsuna szólt:
Állítsd meg szekeremet, Krisna, a két hadsereg között,
22. hadd vegyem szemügyre e harcrakészen felsorakozottakat, kikkel kell megküzdenem ebben a vészes ütközetben.
23. Látni akarom, kik azok, akik ide gyűltek csatára, hogy a balga Dhritarástra-fi javát szolgálják.

Szandzsaja szólt:
24. Király, Ardzsuna szavára Krisna a két hadsereg között középen megállította a pompás kocsit,
25. s Bhísma, Dróna és a többi fejedelem színe előtt így szólt: "Nézd, Ardzsuna, az összesereglett Kauravákat!"
26. És Ardzsuna látta, hogy ott állnak az atyák, nagyatyák, tanítók, nagybátyák, testvérek, fiak, unokák, barátok,
27. apósok, ismerősök mind a két hadseregben. Összes rokonait szembenállva látta Ardzsuna,
28. s ekkor végtelen szánalom fogta el, és kétségbeesetten szólt:

Ardzsuna szólt:
Krisna, enyéimet látva összecsapásra készen,
29. tagjaim elzsibbadnak, nyelvem kiszárad, testemet remegés bénítja, hajam égnek mered,
30. íjam kihull kezemből, bőröm tűzben ég, lábamon állni nem bírok, fejem kóvályog.
31. És baljós előjeleket látok, Krisna! Nem is várhatok jót, ha hozzátartozóimat gyilkolom le csatában.
32. Nem vágyom a győzelemre, Krisna, sem királyságra, sem pompára. Mit ér nekem a királyság, mit a gyönyörök, mit az élet?
33. Akik kedvéért királyságra, gyönyörökre, pompára vágynék, azok itt állnak csatára készen, életükről és vagyonukról lemondva:
34. tanítók, atyák, fiak, nagyatyák, nagybátyák, apósok, unokák, sógorok, atyafiak.
35. Nem akarom megölni őket, még ha ők ölnek is meg engem, Krisna, a Három Világ uralmáért sem, nemhogy a föld birtokáért.[2]
36. Ha kiirtanánk Dhritarástra népét, mi örömünk származna belőle, Krisna? A mi fejünkre szállna a bűn, ha legyilkolnánk ezeket a gyilkosokat.
37. Így hát nem szabad megölnünk Dhritarástra fiait, rokonainkat. Lehetnénk-e boldogok, ha hozzátartozóinkat gyilkolnánk meg, Krisna?
38. Ha ők kapzsiság-nyűgözte eszükkel nem látják a családírtás vétkét és barátok elpusztításának bűnét,
39. nekünk, akik tisztában vagyunk a családírtás vétkével, tudnunk kell távol tartani magunkat ettől a bűntől, Krisna.
40. A család pusztulásával odavesznek a család örök hagyományai; a hagyományok vesztével eluralkodik a törvénytelenség minden családban.
41. Ha eluralkodik a törvénytelenség, a hű hitves elzüllik; ha az asszonyok elzüllenek, kasztkeveredés támad, Krisna.[3]
42. A kasztkeveredés pokolra juttat családírtót és családot; halotti víz-áldozatukat vesztő őseik lebuknak a mennyből.[4]
43. Családirtók kasztkeveredést teremtő bűne lerombolja a nemzetség és család örök törvényeit.
44. A családi törvényeket tipró emberek menthetetlenül pokolra jutnak, így tartja a hagyomány, Krisna.
45. Óh jaj, nagy bűn elkövetésére szántam magamat, hogy királyság gyönyörére áhítozva, hozzátartozóim meggyilkolására keltem fel.
46. Jobban járnék, ha ellenállás nélkül, fegyvertelenül megölnének a csatában Dhritarástra fegyveres kezű fiai!

Szandzsaja szólt:
47. Így beszélt Ardzsuna, és bánat-felkavarta lélekkel leroskadt szekerén a harcmezőn, elejtve íját és nyilát.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
az Ardzsuna kétségbeesése
című első tanítás.


II. Ének

Szandzsaja szólt:
1. Szánalommal eltelt, könny-fátyolozta szemű, kétségbeesett Ardzsunának e szókkal válaszolt Madhu leverője:[5]

A Magasztos szólt:
2. Honnan támadt benned ez a csüggedtség veszély idején? Nem méltó vitézhez, nem vezet mennybe, nem hoz dicsőséget, Ardzsuna.
3. Kislelkűségnek sose engedj, Prithá fia; ez nem méltó hozzád. Űzd el szíved hitvány gyengeségét, kelj csatára, ellenségeid ostora!

Ardzsuna szólt:
4. Madhu leverője, hogyan támadjak csatában nyíllal Bhímára és Drónára, akiket tiszteletet illet meg tőlem, ellenségeid lesújtója?
5. Inkább éljem világomat koldusként kegyelemkenyéren, de fennkölt lelkű mestereim bántalmazása nélkül; ha megölném mestereimet - még akkor is, ha ők hatalomra vágynak -, vér szennyezné be a gyönyöröket, amelyeket élveznék.
6. Nem is tudom, mivel járunk jobban: ha mi győzünk, vagy ha bennünket győznek le; hiszen azok állnak velünk szemben - Dhritarástra fiai -, akiknek legyilkolása esetén magunk sem kívánhatunk tovább élni.
7. Gyengeség hibája béklyózza lelkemet, elmém nem tud a Törvényben eligazodni. Téged kérdezlek, világosíts fel: mi a helyes? Tanítványként esdek hozzád: oktass!
8. Mert elgondolni sem tudom, mi űzhetné el ezt a minden érzékemet kiszikkasztó bánatot, ha az egész föld gazdag királyságát nyerném is el vetélytárs nélkül, vagy akár az istenek fölötti uralmat.

Szandzsaja szólt:
9. Így beszélt Góvindához, az Érzékek Urához, a Tömör fürtű, ellenfelei ostora, majd szólt: "Nem fogok harcolni", és elhallgatott.
10. Az Érzékek Ura elmosolyodott, és e szavakkal válaszolt a két hadsereg között a kétségek-gyötörte Ardzsunának:

A Magasztos szólt:
11. Okos szavakat szólsz, de olyanokért bánkódsz, akikért nem szabad bánkódnod. Bölcsek nem bánkódnak sem élőkért, sem az életből távozottakért.
12. Mert nem volt olyan idő, hogy ne léteztem volna én, vagy te, vagy ezek az uralkodók, és ezután sem lesz úgy, hogy ne létezzünk mindannyian.
13. Ahogy az embernek [vagy: léleknek] ebben a testben osztályrésze a gyermekkor, ifjúság, öregség, ugyanúgy másik testet is fog nyerni. Értőt ez nem zavarhat meg.
14. Kuntí fia, a hideg és meleg, öröm és bánat érzését csak az anyagi világhoz fűződő kapcsolatok keltik; ezek jönnek és eltűnnek, nem állandóak; viseld őket közönnyel, Bhárata.
15. Akit ezek nem zavarnak, s egyformán fogadja a bánatot és örömet, az a szilárd lelkű ember megérett a halhatatlanságra, férfiak vezére.
16. A nem-létező nem juthat létbe, a létező nem juthat nemlétbe; a kettő határát jól látják a valóságot felismerők.
17. Tudd meg, hogy nem múlhat el az, amely ezt a Mindenséget kifeszítette; ennek az Örökkévalónak az elmúlását senki sem képes előidézni.
18. Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen, örök emberi léleknek csak a testei végesek; kelj hát csatára, Bhárata!
19. Aki egyiket ölőnek véli, másikat megöltnek hiszi - mindketten tévesen tudják: ez nem öl és nem ölhető.
20. Nem születik, és nem hal sohasem meg; ha létrejött, nem válhat nem-létezővé; ezt a születetlen, örök, állandó, ősit nem ölik meg, ha megölik a testet.
21. Aki tudja, hogy ez elpusztíthatatlan, állandó, nem születő, örökkévaló, az olyan ember kit és hogyan ölethet meg? kit ölhet meg, Prithá fia?
22. Ahogy elviselt ruháját leveti és másik, új ruhát ölt az ember, ugyanúgy vetkőzi le elviselt testét a lélek, hogy másik, új testbe költözzék.
23. Ezt kard nem vághatja, tűz nem égetheti, víz el nem áztatja, szelek nem szikkasztják.
24. Nem vágható, nem égethető, nem ázhat el, nem szikkad ki; változatlan, mindent áthat, szilárd, mozdulatlan, örökkévaló.
25. Láthatatlan, felfoghatatlan, megmásíthatatlan, így tudhatod. Ha tehát így megismerted, nem szabad többé bánkódnod.
26. De ha úgy gondolod, hogy szüntelenül születik és szüntelenül meghal, akkor sem szabad emésztened magadat miatta, erőskarú.
27. Mert ami születik, annak elkerülhetetlen a halála, és a megholtnak elkerülhetetlen a születése; ami pedig elkerülhetetlen, amiatt nem szabad bánkódnod.
28. Ismeretlen az élők kezdete, ismert létük középső szakasza, elmúlásuk megint ismeretlen, Bhárata; mire jó a síránkozás?
29. Egyik ember mint csodát bámulja; másik mint csodáról beszél róla; van, aki mint csodáról hall felőle, de ha hallotta, sem ismeri senki.
30. Mindenkinek a testében ez a soha meg nem ölhető lélek lakozik, Bhárata; ezért egyetlen lény miatt sem szabad bánkódnod.
31. Ha kötelességedre gondolsz, szintén nem szabad visszarettenned, mert harcosnak semmi sem fontosabb, mint a kötelességből vállalt harc.
32. Ezt a harcot a szerencsés harcosok úgy fogadják, Prithá fia, mint a menny váratlanul elébük táruló kapuját.
33. Ám ha kitérsz e kötelesség-parancsolta ütközet elől, akkor hivatásodtól és becsületedtől tántorulsz el, bűn súlyosul rád.
34. Az emberek lemoshatatlan gyalázatodat fogják emlegetni, és aki megbecsülésre vágyik, annak a gyalázat a halálnál is keservesebb.
35. Az erős kocsiharcosok azt fogják hinni, hogy félelemből futottál meg a csatából, és akik eddig tiszteltek, megvetéssel fognak sújtani.
36. Ellenségeid gyalázó szavak özönét fogják rád szórni, vitézségedet ócsárolva, s van-e ennél keservesebb?
37. Ha elesel, a mennybe jutsz; ha győzöl, birtokod lesz a föld. Kelj hát csatára, Kuntí fia, szánd el magadat az ütközetre!
38. Fogadj egyformán örömet és bánatot, nyereséget és veszteséget, győzelmet és vereséget, így szállj csatába, s ekkor nem hárul reád bűn.
39. Erre a bölcsességre tanít a szánkhja, de most hallgasd meg a jógát, mert ha annak a bölcsességével fegyelmezed magadat, lerázod a tettek bilincsét, Prithá fia.[6]
40. Ebben nincs sikertelen erőfeszítés, nincs csalódás; ebből a tanból egy szemernyi is nagy veszedelemtől szabadít meg.
41. Ebben egyetlen célra összpontosul a határozott gondolat, Kuru-sarj; határozatlanok gondolatai vég nélkül, sokfelé ágaznak.
42. Szóvirágokat ismételgetnek a balgák, a Véda-igék tisztelői, s azt vallják: egyéb nincs, Pártha.[7]
43. Vágyaik rabjai, égi örömökre vágynak, s szertartások özönével kísérik, hogy gyönyörökhöz, hatalomhoz jussanak, ám tetteik gyümölcséül csak újjászületést nyernek tőlük.
44. A gyönyörökön-hatalmon csüggők elméjét elbódítják ezek az igék, s nem érik el elmélyedésben a gondolat határozottságát.
45. A Védák a dolgok hármas jellegére vonatkoznak; te szabadulj meg e hármasságtól, Ardzsuna. Ellentétpárokkal szemben közönyösen, szilárdan állva az igazságban, birtoklás vágyát levetkőzve, uralkodj magadon.[8]
46. Amennyi haszna egy kútnak van, amikor mindenfelől vízözön árad, annyi haszna van az összes Védából a tisztán látó bráhmannak.
47. A tetthez jogod van, de annak gyümölcséhez soha; ne a tett gyümölcse legyen indítékod. Ám a tétlenség se vonzzon!
48. Tetteidet jógában tedd, vonzódástól távol tartva magadat, Kincs Győztese! Közömbösen fogadd a sikert vagy sikertelenséget, mert a közömbösséget hívják jógának.
49. Mert a tett messze mögötte marad a tudat jógájának [vagy: megkötésének], Kincs Győztese. A tudatban keress menedéket; szánalmasak, akiket a tett gyümölcse indít.
50. Aki jógával köti meg tudatát, az egyformán távol tartja magát jótettektől és gaztettektől. Ezért kösd meg magadat jógába; a jóga igazít el a cselekvésben.
51. A bölcsek, akik megkötik tudatukat és lemondanak a tett gyümölcséről, felszabadulnak az újjászületés kényszere alól, és nem-múló helyre jutnak el.
52. Amikor tudatod túljut a káprázatok sűrűségén, akkor közömbössé válsz mindennel szemben, amit a Védákból hallottál és hallani fogsz.
53. Amikor a Védák tanításaitól megzavart tudatod mozdulatlanul, szilárdan megáll révületben, akkor érted el a jógát.[9]

Ardzsuna szólt:
54. Mi a jellemző arra, aki elnyugodott elmével révületbe mélyedt, Fürtöshajú? Az elnyugodott lelkű egyén beszél-e? ül-e? jár-e?

A Magasztos szólt:
55. Aki szívének minden vágyáról lemond, Prithá fia, és megelégszik önmagával önmagában, azt nevezik elnyugodott elméjűnek.
56. Akit a baj nem rendít meg, az örömöt nem kívánja, szenvedélyt, félelmet, haragot elhagyott, azt a bölcset mondják elnyugodott lelkűnek.
57. Aki nem vonzódik semmihez, s ha jó vagy rossz éri, nem örvend és nem haragszik, annak elméje elnyugodott.
58. Ha - mint tagjait a teknősbéka - visszavonja minden érzékét az érzékelt dolgoktól, akkor elméje elnyugodott.
59. A benyomások leperegnek a táplálék nélkül maradó lélekről, csak emlékük íze marad meg; de amikor megpillantja a Legmagasabbat, az emlék is lepereg.
60. Mert még a törekvő, bölcs férfi érzelmeit is erővel elragadják az izgató érzékek, Kuntí fia.
61. Fojtsa el minden érzékét, és egyedül velem törődjön jógában [vagy: önfegyelemben]; mert aki uralkodni tud érzékein, annak elméje elnyugodott.
62. Az érzékelt dolgokkal törődő ember gondolatai ezekhez ragaszkodnak [vagy: vonzódnak]; a ragaszkodásból (vonzódásból) vágy támad, a vágyból harag születik,
63. a haragból tévelygés keletkezik, a tévelygésből emlékezetzavar, az emlékezetzavarból tudatvesztés, s a tudatvesztő elpusztul.
64. Ám aki önmagát legyőzi, és önuralommal, szenvedélytől és gyűlölettől mentes érzékekkel veszi tudomásul az érzékelt dolgokat, az nyugalomra lel.
65. A nyugalomban minden szenvedés megszűnik; mert a nyugodt lelkű egyén tudata hamarosan megállapodik.
66. Fegyelmezettség [vagy: Megkötés] nélkül nincs (igazi) tudat, megkötés nélkül nincs elmélyültség, elmélyültség nélkül nincs béke, s béke nélkül hogyan lehetne boldogság?
67. Mert akinek gondolatai a csapongó érzékeket követik, azok magukkal ragadják elméjét, mint szél a hajót a tengeren.
68. Tehát, erőskarú hős, aki visszavonja minden érzékét az érzékelt dolgoktól, annak elméje elnyugodott.
69. Amikor éjszaka van minden élőnek, akkor az önmagán uralkodó egyén ébren van; amikor az élők ébren vannak, a tisztán látó bölcsnek éjszaka van.
70. Akibe minden vágy úgy ömlik, ahogyan a folyók ömlenek a szakadatlanul megtelő és mégis változatlanul maradó óceánba, az éri el a békét, nem az, aki vágyra vágyik.
71. Aki minden vágyról lemondva, közönnyel, érdektelenül, önösség nélkül éli életét, az a férfi békére jut.
72. Ez a Brahman-lét, Prithá fia; aki ezt eléri, nem tévelyeg tovább. S ha ebben éri halála, a Brahman-nirvánába jut.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A szánkhja jógája
című második tanítás.


III. Ének

Ardzsuna szólt:
1. Lelkek Leigázója, ha értékesebbnek tartod a tettnél a tudatot, akkor miért ösztönzöl szörnyű tettre, Fürtöshajú?
2. Elmémet megzavarod kétértelmű szavaiddal; nevezd meg világosan azt az egyet, amelyik inkább javamra válik.

A Magasztos szólt:
3. Bűntelen hős, már beszéltem arról, hogy kétféle irányzat van e világon: a szánkhja követői a tudás jógáját [vagy: megkötését, fegyelmezését, módszerét], a jóga követői a cselekvés jógáját hirdetik.
4. A cselekvéstől tartózkodás nem szabadítja meg az embert a tettek következményétől [: az újjászületéstől], és a puszta lemondás sem vezet tökéletességre.
5. Mert senki sem élhet egy pillanatig sem cselekvés nélkül, mivel akaratán kívül is cselekvésre kényszerül mindenki a Természetből fakadó adottságok folytán.
6. Aki visszafogja érzékszerveit a cselekvéstől, de gondolataiban az érzékek tárgyainál időzik, az a balgatag ember képmutató nevet érdemel.
7. Aki viszont gondolataival féken tartja érzékszerveit, és cselekvő érzékszerveivel a cselekvés jógája [vagy: fegyelmezése] újtára lép a tettekhez ragaszkodás (vonzalom) nélkül, az kiválik a többiek közül.
8. Tedd meg a rádszabott tettet, mert tétlenségnél több a tett; tétlenséggel testedet sem bírnád fenntartani.
9. A cselekvés gúzsba köti az embereket, kivéve, ha áldozat kedvéért cselekszenek. Ennek kedvéért végezd a cselekvést, Kuntí fia, vágyaktól távol tartva magadat.
10. Egykor az Alkotó az emberekkel együtt teremtette az áldozatot is, és szólt: "Ezzel tartsátok fenn fajotokat, ez legyen kívánságaitok fejőstehene.
11. Ezzel tiszteljétek az isteneket, s az istenek is tisztelni fognak benneteket. Ha így kölcsönösen tisztelitek egymást, a legnagyobb áldásban lesz részetek."
12. Mert az áldozattal megtisztelt istenek megadják nektek a kívánt élveket. Aki adományaikat viszonzás nélkül élvezi, az tolvaj.
13. Az áldozatból visszamaradt étellel táplálkozó, igazlelkű emberek megszabadulnak minden bűntől. A gonoszok, akik csak saját maguknak főznek, kárhozatot esznek.
14. Az élők élelemből élnek, az élelem az esőtől fakad, az eső az áldozatból támad, az áldozat tettből születik,
15. e tettről tudnod kell, hogy a Brahmanból keletkezett, a Brahman az Óm szóból [vagy: az Elmúlhatatlanból] származik, így a mindent átható Brahman örökké jelen van az áldozatban.[10]
16. Aki ezt a körforgást nem lendíti tovább e földön, annak a bűnös, élvhajhász embernek az élete hiábavaló, Prithá fia.
17. Ám az a halandó, aki önmagában leli boldogságát, önmagának örvend, önmagával megelégszik, annak már nincs mit tennie.
18. Annak már nincs oka sem tettre, sem tétlenségre, s nincs semmi ok, amelyért bármely élőlényhez kellene fordulnia a földön.
19. Ezért mindenkor végezd kiszabott teendődet, anélkül, hogy ragaszkodnál hozzá. A ragaszkodás nélkül cselekvő egyén a legfelső célt éri el.
20. Mert cselekvéssel érte el a tökéletességet Dzsanaka és a többi király.[11] És népeid irányítására való tekintettel is cselekedned kell.
21. Amit a kiválóbbak tesznek, azt követik a többiek. Amit ő példaként művel, azt utánozza a nép.
22. Prithá fia, nincs semmi a Három Világon, amit nekem tennem kellene; nincs elérendő, amit nem értem volna el, mégis szüntelenül cselekszem.
23. Mert ha nem cselekedném ernyedetlenül, mindenben az én példámat követnék az emberek, Prithá fia.
24. Romba dőlne a Mindenség, ha nem végezném tettemet. Felfordulást okoznék, és elpusztítanám a teremtményeket.
25. Ahogy a tetteikhez ragaszkodó tudatlanok cselekesznek, úgy cselekedjék a bölcs is, de ragaszkodás nélkül, pusztán azért, hogy a népet irányítsa.
26. Ne keltsen bizonytalanságot a tettükhöz ragaszkodó tudatlanokban: végezze minden tettét készséggel a tudó, de magát jógával megkötve [vagy: fegyelmezve].
27. Minden dolgot a Természet törvényei művelnek, csupán az önösségtől megtévesztett egyén gondolja: "Én vagyok a cselekvő".[12]
28. Ám aki a törvényszerűség és a tett megoszlását helyesen ismeri, az tisztában van vele, hogy törvények érvényesülnek (automatikusan) a törvényszerűségekben, és nem ragaszkodik (a tett gyümölcséhez).
29. Akik a Természet törvényeit nem látják világosan, azok e törvények végezte tettekhez ragaszkodnak (mint saját tettükhöz). Ám a teljesség-tudó mégse keltsen kétséget e rész-tudó balgákban.
30. Minden tettedet ajánld nekem, a Legfelső Énre függesztett gondolattal, remény és haszonvágy nélkül, s harcolj, elvetve aggályaidat.
31. A halandó, aki ernyedetlenül követi e tanításomat, hittel és ellentmondás nélkül, tettei révén szintén megváltást nyer.
32. Ám akik ellenzik és nem követik tanításomat, elkárhoznak e minden tudásukban tévedő ostobák.
33. A bölcs is cselekszik, saját természetének megfelelően; minden lény a maga természetét követi; mit ér, ha valaki elfojtja a természetet?
34. Minden egyes érzékszerv tárgyaihoz [érzeteihez] vonzalom vagy ellenszenv tapad; ne légy e kettőnek rabja, mert mindkettő akadály utadon.
35. Jobb, ha saját kötelességedet eredménytelenül végzed, mint ha más kötelességét sikeresen; saját kötelességed teljesítése közben a halál is jobb; más kötelessége veszélybe sodor.[13]

Ardzsuna szólt:
36. De hát akkor milyen kényszer hatására követ el bűnt az ember saját akarata ellenére is, Vrisni-nép ura, mintha erőszak hajtaná?

A Magasztos szólt:
37. A vágy az oka, a harag az oka, amely a szenvedélyből fakad, s igen falánk, igen vétkes; ez a legnagyobb ellenség a földön.
38. Mint tüzet a füst, mint tükröt a szenny beborítja, mint anyaméh a magzatot borítja, úgy borítja ez a Mindenséget.
39. Ez az ezer alakot öltő, örök ellenség telhetetlen tűzként beborítja a tudó tudását, Kuntí fia.
40. Befészkeli magát az érzékekbe, a gondolatokba, a tudatba, ezek segítségével vezeti félre a tudást, és beborítja a lelket.
41. Ezért legelőször is érzékeidet fékezd meg, Bháraták hőse. Sújtsd le e gonoszt, amely elemészt észt, tudást.
42. Erősnek mondják az érzékeket, az érzékeknél erősebb a gondolkozás, a gondolkozásnál erősebb az értelem, de az értelemnél is erősebb ez.
43. Ha felismerted, hogy ez erősebb az értelemnél, légy magad önmagad támasza, erőskarú hős, és sújtsd le ezt az ezer alakú, veszedelmes ellenséget.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A cselekvés jógája
című harmadik tanítás.


IV. Ének

A Magasztos szólt:
1. Ezt az örök jóga-tant egykor Vivaszvánnak nyilatkoztattam ki, Vivaszván Manunak adta tovább, Manu Iksvákunak mondta el.[14]
2. Így hagyományozódott sorra a királyi bölcsekre ez a tudás, azonban a hosszú idő sodrában feledésbe merült ez a jóga.
3. Most azonban neked nyilatkoztattam ki ezt az ősi jógatant, mert hívem és barátom vagy. A legnagyobb titok ez.

Ardzsuna szólt:
4. Te később születtél Vivaszvánnál, ő régebben született. Hogyan értsem, hogy kezdetben te nyilatkoztattad ki neki?

A Magasztos szólt:
5. Sok születésem volt már a múltban, s neked is, Ardzsuna. Én valamennyit ismerem, te azonban nem ismered, ellenségeid ostora.
6. Noha születetlen és haláltalan vagyok, s noha minden lény ura vagyok, saját természetem fölött is uralkodva megszületek a magamteremtette káprázat révén.
7. Valahányszor az igazság aláhanyatlik, Bhárata, és eluralkodik a törvénytelenség, én megalkotom önmagamat.
8. Az igazak oltalmára, a gonoszok elpusztítására, az igazság uralomra juttatására koronként testet öltök.
9. Aki valósághoz híven így ismeri születésemet és csodálatos működésemet, teste elhagyása után nem születik újjá: belém olvad, Ardzsuna.
10. Szenvedélyt, félelmet, haragot levetkőzve, velem eltelve, nálam keresve oltalmat, tudás vezeklésével megtisztulva, sokan egyesültek már lényemmel.
11. Akik hozzám fordulnak, azokat én is ugyanúgy szeretem. Bármilyen úton indulnak, hozzám jutnak az emberek, Prithá fia.
12. Akik tetteikben sikerre vágynak, azok az isteneknek áldoznak; az emberek világában gyors sikerre vezet a tett.
13. Én teremtettem a négy rendet, kiszabva teendőiket és jellegüket; értsd meg, hogy én cselekedtem ezt is, bár örök nem-cselekvő vagyok.[15]
14. A tett engem nem szennyez be, tett gyümölcsére nem vágyom; aki ilyennek ismer fel, azt nem béklyózza meg a tett.
15. Ezzel a felismeréssel végezték tetteiket az egykori megváltást keresők is; te is végezd tetteidet, amint egykor a régiek tették.
16. A látnokok is zavarban vannak, hogy mi a tett, és mi a tétlenség; én felvilágosítalak arról a tettről, amelynek ismerete megszabadít minden bajtól.
17. Ismerned kell a tett, ismerned kell a bűntett, s ismerned a tétlen tett titkos útját.
18. Aki felismeri a tettben a tétlenséget és a tétlenségben a tettet, az olyan ember a bölcs, az olyan az önmagát fegyelmező, bármely tettet végez.
19. Aki minden tettéhez vágy és ábrándok nélkül kezd, azt tetteit a tudás tüzében felperzselő bölcsnek nevezik a tudók.
20. Aki levetkőzte a tett gyümölcsének óhaját, mindennel elégedett, minden kapcsolatról lemondott, az elmerülhet a tettekben, mégsem tesz semmit.
21. Aki remények nélkül, visszafogott elmével, minden birtokvágyról lemondva, pusztán testével cselekszik, azt nem szennyezi vétek.
22. Aki elégedett azzal, amit véletlenül kap, irígységet nem ismer, sikert-balsikert egyformán fogad, ellentét-párokon túljutott, azt ha cselekszik sem bilincseli a tett.
23. Aki minden ragaszkodást elvetve, felszabadultan, tudásban szilárd elmével, áldozatként végzi cselekvését, annak minden tette semmibe olvad.
24. A felajánlás Brahman, az áldozat Brahman, Brahman-tűzben a Brahman mutatja be; ezzel jut el a Brahmanba a Brahman-tettbe merülő.
25. Egyes jógik az isteneknek mutatnak be áhítattal áldozatot, mások a Brahman tüzében áldozattal áldozzák fel az áldozatot.
26. Egyesek a hallást és többi érzékszervüket ajánlják fel áldozatul az önfegyelmezés tüzében, mások az érzékszervek tüzében a hangot és a többi érzetet ajánlják fel áldozatként.
27. Ismét mások minden érzékszervük működését vagy a lélegzés folyamatát áldozzák fel önuralmuk tudásgyújtotta jóga-tüzében.
28. Mások anyagi javakkal áldoznak, vezekléssel áldoznak, jógával áldoznak, és a Védák tanulásával áldoznak a fogadalmukban szilárd aszkéták.
29. Mások a lélegzet visszatartásához folyamodnak, és a leheletben áldozzák fel a lélegzetet, vagy a lélegzetben a leheletet, elzárva a ki- és belélegzés útját.[16]
30. Ismét mások élelemtől tartóztatják meg magukat, és életerejükben áldozzák fel életerejüket. Mindezek az áldozat-értők áldozattal eltörlik bűneiket.
31. Áldozat maradékának élet-eledelével táplálkozók az örök Brahmanba jutnak; aki nem áldozik, itt a földön sincs helye, nemhogy ott túl, Kuruk vitéze.
32. Így a Teremtő szájából sokféle áldozat áradt ki. Tudd, hogy tettből születik valamennyi; ha ezt tudod, megszabadulsz [eléred a megváltást].
33. Anyagi javak áldozatánál többet ér a tudás áldozata, ellenségeid ostora; mert minden tettet teljességgel magában foglal a tudás, Prithá fia.
34. Tudd meg, hogy erre a tudásra alázat, kérdezősködés, szolgálat jutalmául tanítanak meg a valóságot látó tudók.
35. S ha ezt megismerted, többé nem fogsz tévedni, Pándu fia; ennek birtokában minden lényt önmagadban fogsz látni, és ugyanakkor énbennem.
36. Ha minden bűnöző közül a legbűnösebb volnál is, minden bűnön átkelsz a tudás bárkáján.
37. Mint ahogy a lobogó tűz minden fát hamuvá hamvaszt, Ardzsuna, ugyanúgy hamuvá hamvaszt minden tettet a tudás tüze.
38. Nincs semmi, ami a tudáshoz hasonló tisztító erővel bírna. Aki a jógában tökéletességre jutott, ezt idővel önmagában találja meg.
39. A hívő, aki érzékeit megfékezi, elnyeri a tudást, ha minden erejével erre törekszik. Ha a tudást elnyerte, igen hamar a legteljesebb nyugalmat is eléri.
40. A tudatlan, a nem hívő, a kételkedő elpusztul; a kételkedőnek sem itt a földön, sem ott túl nincs helye, s boldogsága sincsen.
41. Aki a jóga segítségével lemondott a cselekvésről, kételyét tudással metszette szét, s önmaga ura, azt nem béklyózzák többé tettei, Kincs Győztese.
42. Így hát tudatlanságból fakadó, szívedbe férkőzött kételyedet mesd szét a tudás kardjával, s kövesd a jógát! Indult csatára, Bhárata!

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A tudás jógája
című negyedik tanítás.


V. Ének

Ardzsuna szólt:
1. A cselekvésről lemondást hirdeted, Krisna, majd pedig a jógát; mondd meg világosan, hogy a kettő közül melyik a célravezetőbb?

A Magasztos szólt:
2. A lemondás is, a cselekvés jógája is egyaránt a legfőbb üdvhöz vezet, azonban a kettő közül a cselekvésről lemondásnál értékesebb a cselekvés jógája.
3. Azt tekintsd véglegesen lemondónak, aki nem gyűlöl és nem kíván; aki szenvtelen, könnyen megszabadul kötelékeitől, erőskarú hős.
4. A szánkhját és a jógát együgyűek vallják különbözőnek, nem a bölcsek. Aki az egyiket helyesen követi, mindkettőnek a gyümölcsét elnyeri.
5. Azt a célt, amelyhez a szánkhja hívei eljutnak, a jóga követői is elérik; aki egynek tekinti a szánkhját és a jógát, az lát helyesen.
6. Jóga nélkül viszont nehéz a lemondásig eljutni, erőskarú; ám a jógába merülő bölcs hamarosan eléri a Brahmant.
7. Aki jógába merülve, tisztult lélekkel, önmagán uralkodva, érzékein uralkodva, önmagát minden más lénnyel azonosnak tekinti, ahhoz a cselekvésből sem tapad szenny.
8. A valóságot felismerő jógi így gondolkozzék: "Semmit sem én teszek", akár lát, hall, tapint, szagol, eszik jár, alszik, lélegzik,
9. beszél, ürít, fog, szemét behúnyja, kinyitja. "Az érzékek kapcsolódnak az érzékelt tárgyakhoz" - vélje így.
10. Aki minden ragaszkodásról lemondva, tetteit a Brahmanra ruházva cselekszik, arról lepereg a bűn, mint víz a lótusz szirmáról.
11. A jógik testükkel, gondolataikkal, tudatukkal és puszta érzékeikkel úgy végzik tetteiket, hogy a ragaszkodásról lemondanak énjük megtisztítása érdekében.
12. Aki jógával fegyelmezi magát, az lemond a tett gyümölcséről, és így örök békére jut; aki nem fegyelmezi magát, s a gyümölcshöz ragaszkodik, azt a vágy bilincsbe veri.
13. Ha gondolatban minden tettről lemondott, akkor a lélek nyugalomban pihen kilenc kapujú várában [a testben], maga uraként, és nem tesz, nem indít tettre.
14. Ez a király nem követel tetteket, nem tűz ki feladatot alattvalóinak [az érzékszerveknek], nem biztatja őket a tett gyümölcsével. Csak természetük működik magától.
15. Ez az úr nem veszi át senkitől vétkét vagy jótettét. A tudást tudatlanság burkolja, ez megtéveszti az embereket.
16. De aki tudással megsemmisíti önmagában ezt a tudatlanságot, abban a tudás napfényként felragyogtatja a Legfelsőt.
17. Akik tudatukkal és egyéniségükkel ebbe merülnek, ehhez fordulnak, ennél keresnek menedéket, a tudás letörli vétkeik szennyét, és több újjászületés nem vár rájuk.
18. A bölcs szemében egyforma a szertartástudó, jámbor pap, a tehén, elefánt, kutya, kutyahús-evő pária.
19. Akiknek gondolatait ez az egyformaság uralja, már ezen a földön legyőzték a születést és halált; mert a hibátlan Brahman egyforma, s így ők a Brahmanban lakoznak.
20. A Brahman-ismerő, Brahmanban lakozó, rendíthetetlen elméjű, tévedhetetlen bölcs ne örvendjen, ha jó éri, s ha baj éri, ne bánkódjék.
21. Külvilág ingerei elől elzárkózva, önmagában találja meg boldogságát a lelkét Brahman-jógával megkötő bölcs, s nem múló boldogságot élvez.
22. Az ingerek-szülte élvezetek szenvedés szülőanyjai, kezdetük van és végük van, Kuntí fia; a bölcs nem leli bennük örömét.
23. Aki még e földön, teste elhagyása előtt el tudja fojtani vágyból és haragból fakadó indulatait, az jógi, az boldog ember.
24. Akit belső boldogság, belső öröm, belső világosság hat át, az a jógi a Brahmannal azonossá válik, és a Brahman-nirvánába jut.
25. A bűntől megtisztult, kételyektől megszabadult, magukon uralkodó, minden lény üdvének örülő látnokok elnyerik a Brahman-nirvánát.
26. Vágyat, haragot levetkőző, elméjükön uralkodó, önmagukat ismerő aszkéták előtt nyitva áll a Brahman-nirvána.
27. A bölcs, aki a külvilág ingereit kizárva, tekintetét két szemöldöke közé szegezve, orrlyukán egyenletesen lélegezve ki s be,
28. érzékeit, gondolatait, tudatát megzabolázva, kívánságot, félelmet, haragot örökre elvetve, egyetlen célként a megváltásra törekszik, az megváltódott.
29. Aki felismeri, hogy én vagyok az áldozat és vezeklés elfogadója, az egész világ legfőbb ura, minden élő barátja, az elnyeri a békét.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A cselekvésről lemondás jógája
című ötödik tanítás.


VI. Ének

A Magasztos szólt:
1. Aki a tett gyümölcsével nem törődve végzi köteles munkáját, az az igazi jógi, nem pedig az, aki nem gyújt áldozati tüzet, nem végzi a szertartásokat.[17]
2. Tudd meg, Pándu fia, hogy amit lemondásnak hívnak, az nem más, mint a jóga; mert aki nem mond le elképzeléseiről, nem lehet jógi.
3. A jóga útjára lépő bölcsnek a tett a talpköve; a jóga csúcsára érkezettnek a nyugalom a talpköve.
4. Amikor sem érzékei tárgyához, sem a tettekhez nem ragaszkodik, minden elgondolásáról lemond, akkor mondják, hogy a jóga csúcsára érkezett.
5. Saját énjével emelje fel énjét, ne hagyja lesüllyedni énjét; mert saját énje lehet barátja saját magának, és saját énje lehet ellensége saját magának.
6. Ön-énje ön-barátja annak, aki önmagával legyőzte önmagát; ám aki nem ura önmagának, annak ön-énje ellenségesen ön-ellenfelévé válik.
7. Az önmagát legyőző, megbékélt egyén a Legfelső Szellemet találja meg hidegben és melegben, jóban és rosszban, tisztességben és megvetésben.
8. A tudással és megismeréssel megelégedő, érzékeit legyőző, az elért csúcson szilárdan megálló, göröngyöt, követ, aranyat egyformának tekintő jógit nevezik fegyelmezettnek.
9. Barát, társ, ellenség mindegy neki, rosszakarók és jóindulatuak között középen áll, igazakra és gonoszakra ugyanúgy gondol, ezért különb mindenkinél.
10. A jógi magányba vonulva, egyedül, elméjét megfékezve, reményről és birtokvágyról lemondva, szüntelenül fegyelmezze magát.
11. Tiszta helyen készítsen magának szilárd ülőhelyet, ne túl magasat és ne túl alacsonyat, kusa-fűvel, őzbőrrel és ruhával letakarva,[18]
12. azon az ülőhelyen ülve összpontosítsa gondolatait egy pontra, állítsa meg elméje és érzékszervei tevékenységét, így végezze a jógát önmaga megtisztítása érdekében.
13. Egyenesen tartsa törzsét, nyakát, fejét, mozdulatlanul, szilárdan; tekintetét szegezze orra hegyére, ne tekintgessen szerteszét.
14. Békés lélekkel, gondoktól menten, önmegtartóztatás fogadalmában, gondolatait megfékezve, elméjét rám irányítva, egyedül velem törődve üljön jógában.
15. Ha állandóan így fegyelmezi magát a jógi, gondolatait kordában tartva, eléri a bennem rejlő, legfelső nirvána békéjét.
16. Nem végez jógát az, aki sokat eszik, de az sem, aki folyton koplal; ugyanígy az sem, aki túl sokat alszik vagy virraszt, Ardzsuna.
17. Aki fegyelmezetten táplálkozik és pihen, dolgait fegyelmezetten végzi, fegyelmezetten alszik és van ébren, az valósította meg a szenvedéstől mentesítő jógát.
18. Ha a kordában tartott elme önmagába vonul vissza, akkor a semmiféle vágytól nem érintett egyént fegyelmezettnek nevezik.
19. Mint szélcsendes helyen a mécs lángja nem libeg - ezt a hasonlatot szokták a féken tartott elméjű jógira alkalmazni, aki jógával fegyelmezi magát.
20. Midőn a jóga szolgálata megállítja az elmét és az elpihen, s midőn önmaga önmagát szemléli és önmagával megelégszik,
21. akkor megismeri a csak tudattal megközelíthető, érzékek fölötti, végtelen boldogságot; és ha ebben maradva, nem szakad el a (megismert) igazságtól,
22. ennek elnyerése után más nyereséget nem tart többre, s ebben maradva, a legsúlyosabb csapás sem ingatja meg.
23. Ennek a szenvedés kötődésétől oldódásnak a neve jóga, így kell tudni; ezt a jógát kell végezni eltökélten, ernyedetlen akarattal.
24. Elgondolásaiból fakadó vágyait mindenestül, csírájukban fojtsa el, érzékei seregét értelme kerítse be, zabolázza meg,
25. fokozatosan merüljön nyugalomba szilárdan eltökélt tudattal, gondolatait csak magára irányozza, és ne gondoljon semmire.
26. Bármerre elkalandoznék a csapongó, ingatag gondolat, mindenhonnét terelje vissza, hajtsa önmaga uralma alá.
27. Mert a gondolatait elaltató, szenvedélyeit elpihentető, mindentől megtisztult jógi Brahmannal azonosul, a legfőbb boldogság tölti el.
28. A hibáktól megtisztult jógi, aki magát örök fegyelem alatt tartja, könnyűszerrel eléri a Brahmannal egyesülés végtelen boldogságát.
29. Aki jógával köti meg énjét, az minden lényben magát látja és magában lát minden lényt, azonosnak tekint minden dolgot.
30. Aki mindenben engem lát, és mindent bennem lát, az nem szakadhat el tőlem, s én sem szakadok el tőle.
31. Aki minden lényben engem szeret, mert meglátta, hogy minden egy, az a jógi énbennem él, bárhol tartózkodik.
32. Aki mindent önmagához hasonlít, és egyformának néz örömet és bánatot, Ardzsuna, azt tartsd a legtökéletesebb jóginak.

Ardzsuna szólt:
33. Mandhu leverője, azt tanítod, hogy e közömbösséggel elérhető a jóga, de úgy hiszem, hogy ez nem lehet tartós, hiszen minden ingatag.
34. Ingatag a gondolkozás, Krisna, és erőszakosan, szakadatlanul felkavarja az embert; úgy vélem, hihetetlenül nehéz féken tartani, akár a szelet.

A Magasztos szólt:
35. Erőskarú hős, a gondolkozás kétségkívül ingatag, nehezen fékezhető, de gyakorlás és szenvtelenség féken tartja, Kuntí fia.
36. Aki nem fékezi önmagát, nem érheti el a jógát, így mondom. De aki ura önmagának és kitartó, a megfelelő módszerek segítségével eljut hozzám.

Ardzsuna szólt:
37. Aki hívő, de nem elég kitartó, és gondolkozása elpártol a jógától, s így nem éri el a jóga tökéletességét, milyen célhoz jut el, Krisna?
38. Vajon nem fog-e szétfoszló felhőként elenyészni, mindkét lehetőségtől megfosztva, támasz nélkül, lebukva a Brahmanhoz vezető útról?
39. Oszlasd el maradéktalanul ezt a kételyemet, Krisna; rajtad kívül nincs senki, aki ezt a kételyt eloszlathatná.

A Magasztos szólt:
40. Prithá fia, sem itt, sem ott túl nem vész el az ilyen ember; mert aki erényes volt tetteiben, azt nem sújthatja balsors.
41. Az igazak világába jut jutalmul, s miután végtelen hosszú ideig ott lakott, tisztalelkű, jómódú emberek házában születik újjá az, aki gyönge volt a jógához.
42. De az is lehet, hogy bölcs jógik családjában ölt testet, noha az ilyen származás érhető el legnehezebben e világon.
43. Itt újra visszanyeri azt a jóga-bölcsességet, amelyre előző testében eljutott, s annál buzgóbban törekszik tovább a tökéletességre, Kuru-sarj.
44. Előző igyekezete akaratlanul is tovább sodorja; ha valaki pusztán megismerni kívánja a jógát, az is többet ér, mint a Véda-szövegek.
45. Ám a kitartóan igyekvő jógi megtisztul bűneitől, születések sorozatán át tökéletesedik, s végül a legfőbb célhoz ér.
46. A jógi fölötte áll az aszkétáknak, fölötte áll a tudás birtokosainak, s fölötte áll a tevékenységbe merülőknek is. Légy hát jógi, Ardzsuna!
47. De valamennyi jógi közül azt tartom legigazibb jóginak, aki felém forduló lélekkel, hittel szeret engem.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
Az elmélkedés jógája
című hatodik tanítás.


VII. Ének

A Magasztos szólt:
1. Most hallgasd meg, Prithá fia, hogyan ismerhetsz meg teljességemben, kétségektől menten, gondolataidat reám irányítva, bennem bízva, a jógát követve.
2. Maradéktalanul feltárom előtted ezt a tudást és megismerést, s ha ezt ismered, nem marad semmi, amit ezen kívül ismerned kellene.
3. Emberek ezrei közül alig egy törekszik tökéletességre, s a tökéletességet elérő törekvők közül alig egy ismer igazi valómban.
4. Föld, víz, tűz, szél, éter [űr], gondolkozás, értelem, én-tudat - erre a nyolc részre osztottam fel természetemet.
5. Ez az alacsonyabbrendű; de ismerd meg másik, magasabbrendű természetemet is, erőskarú hős, amely lélekké válva, fenntartja a mindenséget.
6. Ebből az anyaméhből születik minden élőlény, értsd meg ezt; én vagyok az egész világ kezdete és ugyanúgy pusztulása.
7. Nincs semmi, ami fölöttem állna, Kincs Győztese; a mindenség reám van felfűzve, mint fonálra a gyöngyszemek.
8. Én vagyok a víz íze, Kuntí fia, én vagyok a Nap és Hold fénye, az Óm szó az összes Védában, hang a levegőben, bátorság a férfiban,
9. tiszta illat a földben, hő a tűzben, élet az összes élőlényben, vezeklés a vezeklőkben.
10. Minden élő csírájának engem ismerj, Prithá fia. Bölcsek bölcsessége, dicsők dicsősége én vagyok,
11. s én vagyok a hatalmasok hatalma - amíg az vágytól és szenvedélytől távol van -, s az élőlények szerelmi vágya is én vagyok - amíg az törvénysértéstől távol van -, Bháraták hőse.
12. És minden jóság, szenvedély vagy sötétség uralta jelenség [az anyagi világ] tőlem nyeri e jellegét, tudd meg; nem én létezem bennük, ők léteznek bennem.
13. E hármas jelleggel felruházott jelenségek megtévesztik az egész világot, s nem ismerik fel, hogy én ezek fölött állok, örökkévaló vagyok.
14. Mert nehéz átlátni ezen a jellegekben megmutatkozó, csodás káprázaton; csak akik hozzám fordulnak, azok jutnak túl ezen a káprázaton.
15. Nem fordulnak hozzám a gonoszok, balgák, e leghitványabb emberek, mert a káprázat megfosztotta őket a tudástól, és démoni létformát öltöttek.
16. Az igaz emberek négyféle csoportja szeret engem, Ardzsuna: a szenvedők, a tudásra vágyók, a célratörők és a bölcsek, Bháraták hőse.
17. Legkülönb közülük a szüntelen jógában élő, egyedül engem szerető bölcs; mert mindennél kedvesebb vagyok neki, és ő is kedves nekem.
18. Mindannyian nemes lelkűek, de a bölcset magammal azonosnak tekintem, mert fegyelmezett lélekkel hozzám fordul, mint legfőbb menedékéhez.
19. Sok újjászületése végén hozzám fordul a bölcs, felismerve; "Vászudéva [Krisna] a mindenség". Ám igen ritka az ilyen emelkedett lelkű egyén.
20. Akiket különféle vágyak megfosztottak tudásuktól, azok más istenekhez fordulnak, különféle szertartásokat végeznek, és így saját természetük [egyéniségük] veri bilincsbe őket.
21. De bármilyen testet imád egyik vagy másik hívő igaz hittel, ezt a tántoríthatatlan hitet mindegyikőjüknek én adom.
22. Ebben a hitben elmélyülve igyekszik annak a kegyét elnyerni, és utána megkapja, amit kíván, de ezt én adományozom neki.
23. Ám az ilyen csekély eszűek jutalma véges; aki isteneknek áldozik, az istenekhez jut el, az én híveim hozzám jutnak el.
24. A tudatlanok azt hiszik, hogy látható alakban létezem én, a láthatatlan, mert nem ismerik örök, legmagasabbrendű felsőbb lényemet.
25. Nem nyilvánulok meg mindenki előtt, mert jógám káprázata burkol. A balga népség nem fogja fel, hogy születetlen, elmúlhatatlan vagyok.
26. Én ismerem az egykor volt, a most létező és a leendő lényeket, Ardzsuna, de engem senki sem ismer.
27. A teremtésben minden lény tévedésben él, Bhárata, ellenségeid ostora, mert megtéveszti a kívánságból és gyűlöletből fakadó ellentét-pár.
28. De a mindig jót cselekvő emberek, akikben véget ért a bűn, megszabadulnak az ellentét-pár okozta tévedéstől, és szilárd elhatározással engem szeretnek.
29. Akik öregségtől és haláltól szabadulni igyekezve, hozzám fordulnak oltalomért, azok teljességében megismerik a Brahmant, a Legfelsőbb Ént, és a cselekvés minden vonatkozását.
30. Akik felismerik, hogy egy vagyok a Felsőbb Lénnyel, Felsőbb Istenséggel, Felsőbb Áldozattal, azok haláluk pillanatában jógába merült elmével megismernek engem.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A tudás és megismerés jógája
című hetedik tanítás.


VIII. Ének

Ardzsuna szólt:
1. Mi ez a Brahman, mi a Felsőbb Én, mi a tett, mit neveznek Felsőbb Lénynek, Felsőbb Istenségnek, emberek ura?
2. Mi a Felsőbb Áldozat, és ki végzi ebben a testben, Madhu leverője? S hogyan ismernek meg a lelküket fegyelmezők haláluk pillanatában?

A Magasztos szólt:
3. Az el-nem múlót nevezik Legfelső Brahmannak; saját lényed a Felsőbb Én; a lények létrejöttének születését okozó teremtésnek a neve tett.
4. A Felsőbb Lény az elmúló életforma, a Felsőbb Istenség a lélek. A Felsőbb Áldozat én vagyok ebben a testben, testben-élők vezére.[19]
5. S aki halála pillanatában rám gondolva válik meg testétől, az az én lényembe olvad; ne kételkedj ebben.
6. Mindenki abba a lénybe jut el, amelyre halála pillanatában gondolva távozik testéből, mert mindig annak a lénye fogja áthatni [vagy: új létre kelteni].
7. Ezért mindenkor reám gondolj, és most kezdd a harcot; ha szíved és elméd rajtam csügg, bizonnyal hozzám jutsz el.
8. Aki elméjét kitartó jógával fegyelmezi, nem engedi elcsapongani, a legfelső isteni lélekkel egyesül, ha arra gondol, Prithá fia.
9. Aki az ősi Látnokról, Parancsolóról, paránynál kisebb s mégis felmérhetetlen nagyságúról, mindenség Teremtőjéről, sötétségen túl Nap fényében tündöklőről emlékezik meg
10. távozása pillanatában, s áhítattal és jóga erejével fegyelmezi magát, életerejét szilárdan két szemöldöke közé összpontosítja, gondolatai nem kalandoznak el - az egyesül azzal a legfelső isteni lélekkel.
11. Most röviden szólok neked arról a helyről, amelyet a Véda-tudók örökkévalónak neveznek, szenvedélyt levetkőző aszkéták elérnek, keresői önmegtartóztatást fogadnak.
12. Aki a test minden kapuját elzárja, gondolatait szívébe rekeszti, életerőit fejében rögzíti, a jóga rendíthetetlen nyugalmába mélyed,
13. az egyetlen Óm szótagban rejlő Brahmant suttogja, reám gondol, úgy távozik a testből s kél útra, az a legfelső célhoz ér.
14. Könnyűszerrel elér engem a jógi, Prithá fia, ha szüntelenül fegyelmezi magát, szüntelenül reám gondol, s figyelme nem fordul más felé.
15. E nagy lelkek, ha hozzám eljutottak, többé nem születnek újjá a szenvedések múlandó honában: elérték a legfőbb tökélyt.
16. A világok, Brahmá egétől kezdve, újra és újra visszatérnek, Ardzsuna; ám aki hozzám eljutott, arra nem vár több újjászületés, Kuntí fia.
17. Brahmá egy napja ezer világkorig tart, és ezer világkorig tart egy éjszakája, így tudják, akik tudnak éjet és napot.[20]
18. Nappal virradtakor a láthatatlanból előtámad miden látható; éjszaka leszálltakor ugyanabban a láthatatlanban semmisülnek meg.
19. Így az élők serege újra és újra keletkezik, majd elpusztul az éjszaka leszálltakor, és akaratától függetlenül újra létrejön a nappal virradtakor, Prithá fia.
20. De ezen a láthatatlanon túl van egy másik, örökkévaló, láthatatlan létezés, amely nem semmisül meg az összes lény megsemmisülésekor.
21. Ennek neve El-nem-múló Láthatatlan; ezt tudják a legfőbb üdvnek; aki ebbe eljutott, többé nem tér vissza. Ez az én legmagasságosabb székhelyem.
22. Ez a Legfelső Szellem odaadó áhítattal érhető el, Prithá fia. Ebben lakozik minden lény; a Mindenséget ez feszítette ki.
23. Bharaták hőse, most feltárom előtted, hogy melyik időszakban távoznak az életből a jógik úgy, hogy többé nem térnek vissza, és melyikben térnek vissza.
24. Tűz, világosság, nappal, növő hold, észak felé haladó Nap hat hónapja - az ekkor távozó Brahman-ismerők a Brahmanba jutnak.[21]
25. Füst, éjszaka, fogyó hold, dél felé haladó Nap hat hónapja - ekkor a jógi a Holdba jut és visszatér.
26. A világnak öröktől fogva ez a két útja van, a világos és a sötét, így tudják; egyiken haladva nincs több visszatérés, a másikon vissza kell térni.
27. Egyetlen jógi sem téved el, ha ismeri e két ösvényt, Prithá fia; ezért mindenkor fegyelmezd magadat jógával, Ardzsuna.
28. Amit Véda-tudás, áldozat, vezeklés, bőkezűség az erény jutalmául ígér, mindazt felülmúlja, amit a jógi ezzel a tudással elér; eljut a legfelső, öröktől való helyre.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
Az Örök Brahman jógája
című nyolcadik tanítás.


IX. Ének

A Magasztos szólt:
1. Mivel engedelmes hívem vagy, most feltárom előtted a legtitkosabb tudást és megismerést, amelynek ismerete megszabadít minden bajtól.
2. Legszentebb, bűnt eltörlő, királyi tudás, királyi titok ez, világosan érthető, igaz, örökkévaló, igen könnyen követhető.
3. Akik nem hisznek ebben az igazságban, ellenségeid ostora, nem jutnak el hozzám, és visszatérnek a halál körforgásának útján.
4. Én feszítettem ki ezt a világegyetemet láthatatlan alakomban; minden élőlény énbennem lakozik, s nem én tartózkodom bennük.
5. Sőt az élőlények sem énbennem tartózkodnak; lásd meg fenséges jóga- varázslatomat]! Az élőket hordozza és nem az élőkben tartózkodik élőket éltető énem.
6. Ahogy az erős szél a légben szüntelenül szerteszét száll, az összes élőlény is úgy tartózkodik énbennem, így fogd fel.
7. Kuntí fia, a világkorok végén minden lény az én természetembe olvad, majd új világ kezdetén kibocsájtom őket magamból.
8. Önnön természetemből kiindulva bocsájtom ki újra meg újra az élőlények teljes seregét, akaratuktól függetlenül, a Természet hatalmából.
9. S e cselekvésem mégsem béklyóz meg, Kincs Győztese, mert közömbösen hajtom végre, nem kötődöm e tettekhez.
10. A Természet az én irányításommal szül mozgót és mozdulatlant; én vagyok az Ok, amely forgásban tartja a világot, Kuntí fia.
11. Az ostobák lenéznek, amikor emberi testbe öltözöm; nem ismerik fel magasabb lényemet, minden élő legfőbb urát.
12. Téves a reményük, tévesek a tetteik, téves a tudásuk ezeknek az eszteleneknek, s megtévesztő ördögi, démoni természet hatja át őket.
13. De a nagy lelkeket isteni természet hatja át, Prithá fia, s engem imádnak, más felé gondolatban sem fordulva, mert ismernek, hogy minden lét örök kezdete én vagyok.
14. Örökké engem magasztalnak, szilárd igyekezettel törekednek, áhítattal hódolnak nekem, szüntelen önfegyelemmel szolgálnak.
15. Mások tudás áldozatával áldoznak, így szolgálnak nekem, aki különböző módokon mindenütt jelen vagyok, egyként és sokféleként.
16. Én vagyok az áldozat, én vagyok a szent szertartás, én vagyok az ősöknek öntött ital, a gyógyfű, a varázsige, a tűz és a tűzbe csorgó vaj, én vagyok az áldozás.
17. Én vagyok a világ atyja, anyja, a Teremtő, az Ősatya, a megismerendő, a megszentelő, az Óm ige, a Rig-, Száma- és Jadzsur-véda,
18. elérendő cél, fenntartó, úr, tanú, barát, hajlék, védelmező, kezdet és enyészet, szilárd alap, kincs, romolhatatlan csíra.
19. Én adom a hőt; az esőt én bocsájtom ki és fogom vissza; halhatatlanság és halál, lét és nemlét én vagyok, Ardzsuna.
20. A Három Védát ismerő, bűntől megtisztult szómaivók[22] áldozat bemutatásával óhajtanak az égbe jutni. Ezek Indra boldog egébe emelkednek, s a mennyben csodás, isteni gyönyörökben lesz részük.
21. Élvezik a tágas menny gyönyörűségeit, de azután érdemeik kimerültével újra halandó világba kerülnek. Akik vágyaikat hajszolják, s a Hármas Tanban [a Védákban] keresik az üdvöt, jövő s eltűnő lesz az osztályrészük.
22. Akik másra nem gondolva, egyedül engem tisztelnek, e lankadatlan jógában élőknek én osztom ki jutalmukat.
23. Akik más isteneket imádnak, s azoknak áldoznak hittel, azok is nekem áldoznak, Kuntí fia, bár tévesen indulnak el.
24. Mert én vagyok minden áldozat átvevője és ura. Ők nem ismernek fel igazi valómban, ezért újra lebuknak a földre.
25. Az istenek tisztelői az istenek közé jutnak; az ősök tisztelői az ősök közé jutnak; a szellemeknek áldozók a szellemek közé jutnak; a nekem áldozók hozzám jutnak el.
26. Ha valaki áhítattal ajánl fel nekem egy falevelet, virágot, gyömölcsöt, vizet, a hívő lélek áhítattal nyújtott adományát én átveszem tőle.
27. Amit teszel, amit eszel, amit áldozol, amit adsz, amiért vezekelsz, Kuntí fia, nekem tett felajánlásként végezd.
28. Így szabadulsz meg a tettek bilincsétől, amelyek jó vagy rossz gyömölcsöt teremnek. Ha a lemondás jógájával fegyelmezed lelkedet, megszabadulsz és hozzám érkezel.
29. Nekem egyforma minden élő; nem gyűlölök, nem szeretek. De akik áhítatos szeretettel tisztelnek, azok énbennem vannak, és én őbennük vagyok.
30. Ha akár a legnagyobb gonosztevő engem szeret, mást nem imád, jámbor lelkűnek kell azt is tartani, mert jó szándék vezeti.
31. Hamarosan megigazul, örök béke útjára lép. Hidd meg, Kuntí fia, nem vész el, aki bennem hisz.
32. Aki nálam keres oltalmat, legyen bár bűnből sarjadt pária, nő, közrendű vagy szolga, a legfelső célhoz jut el.
33. Mennyivel inkább a kegyes bráhmanok, hívő királyi bölcsek! Amíg ebben a múlandó, szenvedéssel teli világban időzöl, szeress engem!
34. Reám gondolj, engem szeress, nekem áldozz, engem tisztelj! Ha önmagadat így fegyelmezed, s bennem bízol, eljutsz hozzám.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A királyi tudás és királyi titok jógája
című kilencedik tanítás.