Bhagavad-gíta - A Magasztos szózata

X. Ének

A Magasztos szólt:
1. Erőskarú hős, halld tőlem tovább is a legfenségesebb igét; javadat akarva szólok, mert te is kedvelsz engem.
2. Eredetemet nem ismeri az istenek serege és a szent látnokok, mert minden isten és szent látnok létrehívója én vagyok.
3. Aki felismeri, hogy nem születtem, nincs kezdetem, s a világ legfőbb ura vagyok, az a halandó nem téved, és minden bűnétől mentesül.
4. Értelem, tudás, tisztán látás, türelem, igazság, fegyelem, nyugalom, öröm, bánat, lét, nemlét, félelem, biztonság,
5. nem-ártás, egykedvűség, elégedettség, vezeklés, bőkezűség, dicsőség, dicstelenség - az élők e sokféle lét-formája mind éntőlem származik.
6. Az egykori hét szent látnok, a négy Manu, akiktől e világon a teremtmények származnak, tőlem nyerték létüket, gondolatom szülöttei.[23]
7. Aki e fenséges hatalmamat és jógámat a maga valójában felismeri, az megingathatatlan jógával kötötte meg magát, ebben kétségnek helye nincs.
8. Én vagyok a mindenség eredete, minden általam létezik: így gondolkoznak és engem imádnak a létet felfogó bölcsek.
9. Elméjüket reám irányítják, életük belém olvad, s egymást buzdítva, állandóan rólam beszélgetve, elégedettek és boldogok.
10. E szüntelen önfegyelemben élő, szerető híveimet megajándékozom az értelem jógájával, amely eljuttatja őket hozzám.
11. Irgalmam jeléül ön-lényemből kiindulva elűzöm belőlük a tudatlanság-szülte homályt az értelem ragyogó mécsesével.

Ardzsuna szólt:
12. Te vagy a legfelső Brahman, a legfelső hajlék, a legfőbb megszentelő erő, örök, égi szellem, legelső istenség, születetlen úr -
13. így mondta mindegyik látnok, s Nárada, az isteni bölcs, és Aszita Dévala, Vjásza, s magad is így mondod nekem.[24]
14. Igazságként fogadom el mindazt, amire oktatsz, Fürtöshajú. Megnyilvánulásaidat nem ismerik sem istenek, sem démonok.
15. Csak te ismered önmagadat, legmagasztosabb szellem, lét létrehozója, létezők ura, istenek istene, világ kormányzója.
16. Lényed hatalmának megnyilvánulásai csodálatosak; tárd fel hiánytalanul, milyen megnyilvánulásaid hatalmával hatod át örökkön a világot?
17. Hogyan ismerjelek fel, jógi, rólad töprengve szüntelenül? Milyen létformákban képzeljelek el, Magasztos?
18. Folytasd, fejtsd ki részletesen, Lelkek Leigázója, valód jógáját és hatalmának megnyilvánulását, mert nem tudok eltelni szavaid élet-italának hallgatásával.

A Magasztos szólt:
19. Legyen. Feltárom előtted a legfőbbeket, mert végtelen hatalmamnak nincs határa, Kuruk legkülönbike.
20. Tömör fürtű vitéz, én vagyok minden lény bensőjében lakozó énje: én vagyok az élők kezdete, közepe és vége.
21. Az Áditják között én vagyok Visnu, a fény-adók között a sugárzó Nap, a szelek között Marícsi, a csillagok között a Hold,[25]
22. a Védák közt a Száma-véda, az istenek között Indra, az érzékszervek között a gondolkozás, az élőlényekben a tudat,
23. a Rudrák között Siva, jaksák és ráksaszák között a Kincsek Ura, a Vaszuk között a Tűz, a hegycsúcsok között a Méru,
24. a házi papok között a legfőbb vagyok, Brihaszpatiként ismerj, Prithá fia; a hadvezérek között a Hadisten, vizek között az óceán,
25. a szent látnokok között Bhrigu, a hangok között az Óm ige, áldozatok között az ima, hegységek között a Himálaja,
26. minden fa közül a szent füge, az égi bölcsek között Nárada, gandharvák közt Csitraratha, tökéletesek között a bölcs Kapila,
27. lovak között az élet-italból született Uccsaihsravasz, erős elefántok között Airávata, az emberek között király,
28. fegyverek között Indra villáma, a tehenek között a Csodatehén, nemzőként a Szerelem istene, a kígyók között Vászuki,
29. a kígyó-démonok között Ananta, vízi lények között Varuna, az ősatyák között Arjaman, élet-kioltók között Jama,
30. démonok között Prahláda, a Végzet a véget-vetők között, erdei vadak között az oroszlán, madarak között Garuda,
31. légmozgások között a vihar, fegyveresek között Ráma, halak között a cápa, folyók között a Gangá,
32. a világteremtések kezdete, vége és közepe én vagyok, Ardzsuna, ismeretek közül az Önvaló ismerete, szónokok szava én vagyok,
33. betűk között az A betű, szópár az összetett szavak között, az örök Idő én vagyok, teremtők közt a Négyarcú Brahmá,
34. a mindent elsöprő Halál és a leendők létrejötte én vagyok, nőkben az erény, szépség, szó, s az emlékezet, ész, kitartás türelem,
35. himnuszok között a Nagy Himnusz, versformák közt a Véda-vers, hónapok között az évkezdő, évszakok között a rügyfakasztó,
36. csalók csalása, vitézek vitézsége én vagyok, a győzelem, az elszántság, igazak igazsága én vagyok,
37. a Vrisni-nép között Krisna, a Pándavák közt Ardzsuna, a bölcsek között Vjásza, a látnokok között Usanasz,
38. büntetők botja, győzni vágyók ügyessége, a titokban a hallgatás, a tudókban a tudás én vagyok,
39. minden élőlény csírája én vagyok, Ardzsuna, s nincs mozgó-mozdulatlan lény, amely nélkülem jött volna létre.
40. Csodás hatalmam megnyilvánulásainak nincs vége, ellenségeid ostora; mindezt csak példaként hoztam fel hatalmam terjedelmére.
41. Bármely lényben hatalom, fenség vagy erő van, tudd meg, hogy az én dicsőségem töredékéből származik.
42. De mit érsz azzal, ha mindezt a sokféleséget ismered, Ardzsuna? Énem egyetlen töredékével tartom fenn a Mindenséget.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A megnyilvánulások jógája
című tizedik tanítás.


XI. Ének

Ardzsuna szólt:
1. Kegyes voltál hozzám, s feltártad előttem a legnagyobb titkot, a Felsőbb Én mibenlétét, és szavad eloszlatta tévedésemet.
2. A létezők létrejöttét és enyészetét teljességében hallottam tőled, Lótuszlevél-szemű, s nem-enyésző fenségedet szintén.
3. Most úgy, ahogy kinyilatkoztattad magadat, Legmagasztosabb Úr, szeretnélek látni felséges alakodban, emberek ura!
4. Uram, jóga mestere, ha úgy véled, hogy elég erős vagyok elviselni a látványt, mutatkozz meg előttem örök valódban!

A Magasztos szólt:
5. Nos, Prithá fia, lásd meg százféle és ezerféle megjelenésben, más-más színben és alakban, más-más módon megnyilvánuló, csodás formáimat.
6. Lásd az Áditjákat, Vaszukat, Rudrákat, Asvinokat, Marutokat, s amit még senki sem látott, láss számtalan csodát, Bháraták hőse![26]
7. Lásd meg, hogy mozgók és mozdulatlanok teljes mindensége egyetlen helyen: az én testemben összpontosul, - s ha még bármi mást látni vágysz: lásd, Tömör fürtű!
8. De saját szemeddel nem bírod elviselni látványomat; égi szemet adok néked, hogy úgy nézd fenséges jógámat.

Szandzsaja szólt:
9. Király, midőn így beszélt Visnu, a jóga hatalmas ura, megmutatkozott Ardzsunának legfelső, fenséges alakjában.
10. Számtalan szája és szeme, számtalan csodás arca volt, számtalan égi ékszert, számtalan sújtásra emelt égi fegyvert viselt,
11. égi virágfüzérek és köntösök ékítették, égi illatszerek és kenetek illatosították, minden csodát megtestesítő isten volt, végtelen, mindenfelé arccal tekintő.
12. Mintha az égen egyszerre ezer Nap fénye tűnne fel, annak a tündöklése hasonlíthatna e Nagy Lélek ragyogásához.
13. Ekkor Pándu sarja megláthatta a számtalan formára bomló, de az istenek istene testében egyetlen pontban összpontosuló, teljes világot.
14. Csodálat fogta el a Kincs Győztesét, haja égnek állt, főt hajtott az istenség előtt, s összekulcsolt kézzel így beszélt:

Ardzsuna szólt:
15. Istenség, a te testedben látom az összes istent, az élők minden fajtájának tömkelegét, lótusz-trónján ülve Brahmát, a Teremtőt, az összes szent látnokot, az égi kígyószellemeket.
16. Számtalan karodat, hasadat, szájadat, szemedet látom; alakod mindenfelől határtalan; sem véget, sem közepet, sem kezdetet nem látok benned, Mindenség Ura, Minden-alakú.
17. Diadémmal, buzogánnyal, hajítókoronggal, mindenfelől sugárzó fénygomolyként látlak, szemnek alig elviselhetően, lobogó tűz és Nap fényében égve minden irányban határtalanul.
18. Te vagy a megismerendő legszentebb Óm ige [vagy: Brahman], te vagy a mindenség végső alapzata, te vagy az Örök Törvény változatlan őre, az örökkévaló szellemet látom benned.
19. Nincs kezdeted, közeped, véged, erődnek nincs határa, karjaid végtelenbe nyúlnak, szemed a Nap és Hold, lobogó tűznek látom szájadat, izzásod perzseli az egész világot.
20. Egymagad betöltöd az ég és föld közötti teret s minden égtájat; csodás, iszonyú tested látványa remegéssel tölti el a Három Világot.
21. Az istenek seregei benned tűnnek el; sokan reszketve, összetett kézzel zengik nevedet. "Üdv!" szóval, ékes dicshimnuszokkal magasztalnak szent látnokok és tisztult szellemek seregei.
22. A Rudrák, Áditják, Vaszuk, Visvák, Szádhják, Asvinok, Marutok, Ősatyák, gandharvák, jaksák, démonok, sziddhák seregei mindannyian csodálattal tekintenek rád.
23. Hatalmas tested, sok szájad, szemed, sok hosszú karod, combod, lábad, sok hasad, sok fogad rémítő látványa, Erőskarú, megremegteti a világokat, s velük engem.
24. Égig érő, számtalan színben lángoló, tátott torkod, izzó, tárt szemed láttán egész bensőmet remegés fogja el, erőm s nyugalmam odavan, Visnu.
25. Végpusztulás tüzeként izzó, szörnyű agyarakkal rakott szájad láttán elhomályosulnak előttem az égtájak, nem találok menedéket. Irgalmazz, istenek ura, mindenség otthona!
26. Íme, Dhritarástra fiai mindannyian, s velük a földőrző fejedelmek csapatai, Bhísma, Dróna, a Kocsihajtó-fi, az engem követő hadvezérekkel együtt
27. borzadály-keltő, szörnyű agyarakkal rakott szájaidba özönlenek irammal, és sokan már szétmorzsolt fejjel csüggenek ki fogaid közéből.
28. Mint folyamok tajtékzó hullám-áradata rohan a tengerbe, úgy özönlenek lángoló torkaidba e vitézek tömkelegei.
29. Mint éji lepkék csapódnak a tűz lángjába ön-pusztulásukra heves irammal, úgy áradnak ön-pusztulásukra heves irammal szájaidba a népek.
30. Láng-nyelveiddel felnyalod-felfalod valamennyi népet szerte a világon. Szörnyű sugaraid beborítják-felperzselik az egész mindenséget, Visnu.
31. Tárd fel, uram, ki vagy, te szörny-alak? Leborulok elébed, istenek feje; kegyelmezz! Ismerni vágylak, mindenek elseje, mert nem tudom átlátni művedet.

A Magasztos szólt:
32. A Végzet vagyok, a feltámadt világveszítő, s most megjelentem, hogy elsöpörjem a világokat. Nélküled sem marad életben senki a szembenálló két hadseregből.
33. Kelj hát csatára, szerezz hírt magadnak, győzd le ellenfeleidet, élvezd a dús királyságot! Én már ezeket régesrég megöltem - te csak eszköz légy, Balkézzel-is-vívó vitéz!
34. Drónát és Bhísmát, Dzsajadrathát, Karnát és a többi vitéz harcost én öltem meg - öld meg őket te is, ne tétovázz! Harcolj! Mindnyájukat le fogod győzni az ütközetben.

Szandzsaja szólt:
35. A Fürtöshajú szavai hallatán a Diadémos vitéz összetett kézzel, remegve hódolt ismét Krisna előtt, s elcsukló hangon, rettegő félelemmel, meghajolva szólt:

Ardzsuna szólt:
36. Érzékek ura, joggal örvend a világ neved dícséretének, s ragaszkodik hozzád, míg a ráksaszák rettegve futnak világgá, de a tisztult szellemek mind magasztalnak.
37. Hogyan is ne borulnának le előtted, Nagy Lélek, aki a kezdet teremtője vagy, Brahmánál nagyobb, istenek végtelen ura, mindenek hajléka, elmúlhatatlan, túl léten és nemléten.
38. Az első isten vagy, az ősi Lélek, e mindenség végső alapzata, az ismerő és a megismerendő, a legfőbb törvény, te feszítetted ki a mindenséget, végtelen alakú.
39. Szél, Halál, Tűz, Víz, Hold, Teremtés Ura, Ősatyák Ősatyja, ezerszeres üdv, üdv neked, s újólag, ismét üdv, üdv neked!
40. Üdv színed előtt és üdv hátad mögött, üdv mindenfelől, te Minden! Erőd végtelen, hatalmad végtelen; magadba foglalod a Mindent, és te vagy a Minden.
41. Ha barátomnak vélve, olykor sértőn szóltam: "Hej, Krisna! Hej, Jávada! Hej, barátom!", akár önteltségből, akár szeretetből, mert nem ismertem eme nagyságodat,
42. vagy tréfálkozva, tiszteletlen voltam pihenés közben, fekve, ülve, étkezéskor, akár magunk között, akár a többiek előtt, Rendíthetetlen, bocsánatodért esdem érte, Beláthatatlan!
43. Te vagy a mozgó és mozdulatlan világ atyja, legdicsőbb, tisztelendő mestere; nincs hozzád hasonló a Három Világon, nemhogy nagyobb, te megközelíthetetlen hatalmú.
44. Ezért hódolattal, egész testemmel leborulva előtted könyörületedért esedezem, imádandó istenség; mint atya fiának, barát barátjának, szerető szerelmesének, bocsáss meg, isten!
45. Csodálat fog el e sosem-látott látványra, de félelem kavarja fel lelkemet; mutatkozz ismét a szokott alakban, istenség [vagy: megszokott isteni alakodban]; légy kegyes, istenek ura, mindenség hajléka!
46. Diadémmal, buzogánnyal, kezedben hajítókoronggal szeretnélek újra látni; jelenj meg ugyanabban a négykarú alakban, ezerkarú, minden-alakú![27]

A Magasztos szólt:
47. Ardzsuna, kegyemet élvezed, ezért mutatkoztam meg előtted énem jógája erejével magasabbrendű, ragyogó, mindent felölelő, végtelen, őseredeti alakomban, amelyet rajtad kívül még senki sem látott.
48. Sem Véda-tudással, sem áldozatokkal, sem tanulással, sem alamizsnával, sem szertartásokkal, sem szigorú önsanyargatással nem pillanthatott meg senki az emberi világban ebben az alakomban kívüled, Kuruk vitéze.
49. Ne rettegj, elmédet meg ne zavarja, hogy ezt a szörnyű alakomat láttad; szűnjék félelmed, nyugodjék meg lelked; láss ismét szokott alakomban.

Szandzsaja szólt:
50. Így beszélt Ardzsunához Vászudéva, s újra saját alakjában jelent meg előtte. Visszaváltozott nyájas külsejébe a Nagy Lélek, s nyugalmat öntött a rettegő Ardzsunába.

Ardzsuna szólt:
51. Lelkek leigázója, szokott nyájas emberi alakod láttán magamhoz tértem, visszanyertem öntudatomat.

A Magasztos szólt:
52. Nagyon nehéz meglátni ezt az alakomat, amelyet most te láttál; az istenek is szüntelenül arra vágynak, hogy ezt az alakomat megpillanthassák.
53. Sem a Védák, sem önsanyargatás, sem adományok, sem áldozatok segítségével nem vagyok úgy látható, ahogyan most te láttál.
54. Csak odaadó áhítattal lehet engem ilyen alakomban megismerni és valómban látni, Ardzsuna, s belém olvadni, ellenségeid ostora.
55. Aki érettem cselekszik, engem tekint legfőbb céljának, engem szeret, dolgokhoz nem ragaszkodik, egyetlen lény iránt sem táplál ellenséges érzületet, az jut el hozzám, Pándu sarja.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A Mindenség Látomása
című tizenegyedik tanítás.


XII. Ének

Ardzsuna szólt:
1. Kik tökéletesebbek a jóga ismeretében: akik téged szolgálnak áhítatosan, szüntelen önfegyelemben, vagy azok, akik az örökkévaló, láthatatlan (Brahmant) tisztelik?

A Magasztos szólt:
2. Akik gondolataikat reám függesztve, folytonos önfegyelemben [vagy: jógában], igaz hittel engem tisztelnek, azokat tartom legtökéletesebb jógiknak.
3. De akik az örökkévaló, meghatározhatatlan, mindenütt jelenvaló, felfoghatatlan, változatlan, mozdulatlan, szilárd Láthatatlant tisztelik,
4. érzékeik hadát megfékezve, mindenre egyformán tekintve, minden élő javának örülve, azok is eljutnak hozzám.
5. De többet kell azoknak fáradniuk, akik a Láthatatlanra függesztik elméjüket, mert nehezen jut el láthatatlan célhoz a testben élő.
6. Akik viszont minden tettüket reám bízzák, csak velem törődnek, odaadó jógával csak reám gondolva tisztelnek,
7. belém olvadó lélekkel, azokat hamarosan kiragadom a halál és újjászületés tengeréből.
8. Gondolataidat reám irányítsd, tudatodat hozzám kapcsold, s akkor ettől fogva bennem fogsz lakozni, bizonyos lehetsz benne.
9. De ha elméd nem képes szilárdan elmélyedni bennem, akkor a gyakorlat jógájával igyekezzél hozzám jutni, Kincs Győztese.
10. Ha a gyakorlatra is képtelen vagy, érettem cselekvés legyen a célod; ha tetteidet az én kedvemért végzed, akkor is eléred a tökéletességet.
11. Ha jógám útjára léptél, de ezt sem bírod teljesíteni, válaszd a lemondást minden tetted gyümölcséről, uralkodva magadon.
12. Gyakorlatnál hasznosabb a tudás; a tudásnál üdvösebb az elmélyedés; az elmélyedésnél a tettek gyümölcséről lemondás; a lemondást közvetlenül követi a nyugalom.
13. Aki egyetlen halandó lényt sem gyűlöl, jóindulatú, könyörületes, önzetlen, magára nem gondol, örömet-bánatot egyformán fogad, megbocsátjó,
14. örökké elégedett, jógi, uralkodik magán, szilárdan eltökélt, gondolatait és tudatát reám irányítja, engem szeret, azt kedvelem.
15. Akitől nem retteg a világ, s aki nem retteg a világtól, mentes örömtől, felindulástól, félelemtől, aggodalomtól, azt kedvelem.
16. Aki érdektelen, tiszta, szorgos, elfogulatlan, szenvtelen, minden kezdeményezésről lemondott, s engem szeret, azt kedvelem.
17. Aki nem örül, nem gyűlöl, nem bánkódik, nem vágyakozik, lemondott jóról és rosszról, engem hívőn imád, azt kedvelem.
18. Aki ellenséghez-baráthoz egyforma, egyformán fogad tisztességet és megvetést, hideget-meleget, örömet-bánatot, ragaszkodástól távol tartja magát,
19. szidás-dícséret mindegy neki, hallgatag, akármivel elégedett, otthontalan, szilárd eszű, engem hívőn imád, az olyan embert kedvelem.
20. Ám akik e beszédem igazságát élet italaként tisztelik, hisznek bennem, legfőbbre tartanak, az én híveim, azokat különösképpen kedvelem.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A szeretet jógája
című tizenkettedik tanítás.[28]


XIII. Ének

Ardzsuna szólt:
A Természetet és a lelket, a Mezőt és a Mező-ismerőt, a tudást és a megismerendőt szeretném megérteni, Fürtöshajú.[29]

A Magasztos szólt:
1. Ennek a testnek a neve mező, Kuntí fia, s aki ezt ismeri, azt nevezik mező-ismerőnek a hozzáértők.[30]
2. De tudd meg, Bhárata, hogy minden mezőben én vagyok a mező-ismerő, és mező és mező-ismerő együttes ismeretét mondom (igazi) ismeretnek.
3. Hallgasd meg összefoglalva, hogy mi ez a mező és milyen, s hogyan változik és miért, - és amaz kicsoda, és milyen képességekkel rendelkezik.
4. Látnokok Véda-himnuszokban sokféleképpen megénekelték, s ugyanúgy az Upanisadok versei is világosan okadatolva kifejtették.[31]
5. Az öt elem, az én-tudat, az értelem, a láthatatlan, a tizenegy érzékszerv, az érzékszervek öt tárgya,
6. kívánság, ellenszenv, öröm, bánat, anyagi test, ész, erő - röviden ezt és változásait nevezik mezőnek.[32]
7. Szerénység, tisztesség, nem-ártás, türelem, becsületesség, tanító tisztelete, tisztaság, szilárdság, önmérséklet,
8. lemondás az érzékek tárgyairól [az anyagi világról], önzetlenség, a születésben-halálban-öregségben-betegségben rejlő szenvedés nyomorúságának felismerése,
9. ragaszkodás elvetése, gyermek-hitves-ház vágyának távoltartása, állandó kiegyensúlyozottság a kívánatos és nemkívánatos események közepette,
10. lankadatlan szeretet irántam más felé nem forduló jógával, magányba vonulás, népes társaság kerülése,
11. kitartás a Világlélek ismeretében, a valóságismeret lényegének kutatása - ezt nevezik tudásnak, s ami ennek ellentéte, az a tudatlanság.
12. Most elmondom, mi a megismerendő, aminek ismeretében halhatatlanságot élvezel: ennek neve Kezdet Nélküli, Legfelső Brahman, amely sem lét, sem nemlét.
13. Minden oldalról kéz és láb, minden oldalról szem, fej, arc, minden oldalról fül a világ felé, magába foglalja a mindenséget.
14. Minden érzékszerv jellegeit tükrözi, s kívül áll minden érzéken; nem kapcsolódik semmihez, s mégis mindent hordoz; jellegekkel nem rendelkezik, mégis minden jellegben részesül.
15. A lényeken kívül áll és bennük van, mozdulatlan és mozgó; oly fínom, hogy észrevehetetlen; távol van és közel.
16. A lényekben osztatlanul és felosztódva tartózkodik; a lények fenntartójaként fogd fel, aki elnyeli és szüli őket.
17. A fényességek fénye ő, túl a sötétségen; ő a tudás, ő a megismerendő, a tudás számára elérhető; minden élőlény szívében ott lakik.
18. Így összefoglalólag elmondtam, hogy mi a mező, mi a tudás, mi a megismerendő. Ha a bennem hívő ezt felfogja, az én lényembe olvad.
19. Tudd meg: a Természet [az anyag] és a lélek egyaránt öröktől való; a változásokat és a jellegeket a Természet [anyag] hozza létre.
20. A tettnek, indítéknak, cselekvésnek okozója az anyag; a lélek az öröm és szenvedés elviselésének okozója.
21. Mert az anyagban tartózkodó lélek az anyagból fakadó jellegeket vesz fel, s e jellegek hozzátapadása az oka jó vagy rossz életre születésnek.[33]
22. Ebben a testben a felsőbb lelket nevezik tanúnak, engedélyezőnek, megtartónak, élvezőnek, Legnagyobb Úrnak, Legfelső Szellemnek.
23. Aki így ismeri a lelket és az anyagot annak jellegeivel, az bárhogyan éli életét, többé nem születik újjá.
24. Egyesek meditációval szemlélik énjüket saját énjükkel önmagukban, mások a szánkhja jógájával, ismét mások a cselekvés jógájával.
25. Másoknak nincs ilyen tudásuk, de hallomás alapján tisztelik; akik a hallomásban kerestek menedéket, azok is legyőzik a halált.
26. Tudd meg, Bharaták hőse, hogy amikor bármely mozgó vagy mozdulatlan lény keletkezik, ezt a mező és a mező-ismerő egyesülése hozza létre.
27. Aki meglátja, hogy minden létezőben egyformán ez a Legfőbb Úr lakozik, amely nem pusztul el, amikor azok elpusztulnak, az lát helyesen.
28. Mert ha látja, hogy az Úr mindenütt egyformán jelen van, nem veszejti el maga magát, s azután a legfelső célba jut.
29. Aki meglátja, hogy minden cselekvést az anyag végez, nem ő maga cselekszik, az lát helyesen.
30. Ha meglátja, hogy a lények külön-külön léte egyetlen helyen összpontosul, és onnan terjed szét, akkor eljut a Brahmanhoz.
31. Ez az örök Legfelső Szellem nem cselekszik, tett nem tapad hozzá, akkor sem, ha a testben tartózkodik, mert kezdete nincs, jellegek nem fűződnek hozzá, Kuntí fia.
32. Ahogy a mindent betöltő éterre [világűrre] semmi sem tapad, mert oly fínom, úgy a minden testben jelenvaló Önvalóra [ világlélekre] sem tapad semmi.[34]
33. Ahogy a Nap egymaga ezt az egész világot bevilágítja, úgy az egész mezőt megvilágosítja a mező ura, Bhárata.
34. Akik így felismerik a tudás szemével a mező és a mező-ismerő közötti különbséget, és az élők szabadulását az anyag hatalmából, azok eljutnak a Legfelsőhöz.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A mező és mező-ismerő
megkülönböztetésének jógája
című tizenharmadik tanítás.


XIV. Ének

A Magasztos szólt:
1. Most tovább haladva, feltárom előtted minden tudás közül a legmagasabbrendű tudást, amelynek birtokában valamennyi bölcs a legfelső tökéletességre emelkedett ebből a világból.
2. Akik e tudás ismeretében az én lényemmel azonosultak, az új világteremtéskor sem fognak újjászületni, s a végpusztulás sem ingatja meg őket.
3. A nagy Brahman az én anyaméhem, s én vetek magot is belé; minden lény létrejötte innét sarjad, Bhárata.
4. Bármely forma fakad valamennyi méhben, Kuntí fia, azok méhe a nagy Brahman, nemző atyjuk én vagyok.
5. Jóság, szenvedély, sötétség - ez az anyagból fakadó hármas jelleg bilincsbe veri a testben az örök lelket, erőskarú hős.[35]
6. Ezek közül a jóság folttalan, ragyogó, ép; ezért az örömhöz ragaszkodással és a tudáshoz ragaszkodással bilincsel meg, bűntelen vitéz.
7. A szenvedélyről tudd, hogy érzelmek fűtik, a vágyhoz ragaszkodás szüli; ez a tettekhez ragaszkodással bilincseli meg a lelket, Kuntí fia.
8. A sötétségről tudd, hogy tudatlanságból ered, minden lelket eltompít; ez hanyagsággal, restséggel, álommal bilincsel meg, Bhárata.
9. A jóság az örömhöz ragaszkodásra, a szenvedély a tettekhez ragaszkodásra késztet, Bhárata; a sötétség elborítja a tudást, és a hanyagsághoz ragaszkodásra késztet.
10. A szenvedély és a sötétség legyőzése esetén jóság keletkezik, Bhárata; a jóság és sötétség legyőzése esetén szenvedély; a jóság és szenvedély legyőzése esetén sötétség.
11. Ha a test minden kapuján felragyog a világosság és tudás, akkor tudhatod, hogy a jóság került túlsúlyba.
12. Kapzsiság, igyekvés, tettvágy, nyughatatlanság, kívánság - ezek keletkeznek, ha a szenvedély kerül túlsúlyba, Bháraták hőse.
13. Homály, tétlenség, hanyagság, tompultság - ezek keletkeznek, ha a sötétség kerül túlsúlyba, Kuru sarja.
14. Ha a jóság van túlsúlyban, amikor a halandó elhúny, akkor a Legfőbbet ismerő bölcsek folttalan világába jut.
15. Ha szenvedély közben húnyt el, tetteiken csüngők között születik újjá; aki sötétségben múlik ki, ostoba méh szüli újjá.
16. A helyes cselekvés folttalan, jósággal telt gyümölcsöt terem; a szenvedély gyümölcse szenvedés, a sötétség gyümölcse tudatlanság.
17. A jóságból tudás sarjad, a szenvedélyből kapzsiság, a sötétségből hanyagság, tompultság és tudatlanság fakad.
18. Felfelé emelkednek a jóságban élők; középen maradnak a szenvedélyesek; a leghitványabb jellegben, a sötétségben leledzők lefelé süllyednek.
19. Ha a szemlélő átlátja, hogy minden cselekvést csak az anyag jellegei végeznek, és tudja, ki az, aki fölötte áll e jellegeknek, az én lényembe olvad.
20. Ha a lélek túljut ezen a testből eredő hármas jellegen, megszabadul születéstől, haláltól, öregségtől, szenvedéstől, és halhatatlanságot élvez.

Ardzsuna szólt:
21. Mi a jele annak, hogy valaki túljutott ezen a hármas jellegen, uram? Hogyan él? Hogyan győzi le e hármas jelleget?

A Magasztos szólt:
22. Aki sem a világosságot, sem a tevékenységet, sem a tompultságot nem gyűlöli, ha megjelennek, s nem kívánja, ha eltűnnek, Pándu fia,
23. közömbös nyugalmából e jellegek nem zökkentik ki, s emellett marad: "A jellegek működnek maguktól", és nem inog meg,
24. mindegy neki öröm-bánat, mindegy neki göröngy, kő, arany; önálló, jót és rosszat, szidalmat-dícséretet egyformán fogad, kitartó,
25. megvetést vagy megbecsülést, barátot és ellenséget azonosnak tekint, minden célkitűzésről lemondott - arról mondják, hogy túljutott a hármas jellegen.
26. És aki engem szeretet-jógával szolgál ernyedetlenül, az túljut e jellegeken, és megérett a Brahman-létre.
27. Mert én vagyok a halhatatlan, el-nem-múló Brahmannak, az Örök Törvénynek és a beteljesült üdvösségnek a fenntartója.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A hármas jelleg
megkülönböztetésének jógája

című tizennegyedik tanítás.


XV. Ének

A Magasztos szólt:
1. Mondják, hogy van egy gyökerével felfelé, ágaival lefelé álló, örökkévaló Fügefa; levelei a Védák; aki ezt ismeri, az Véda-ismerő.[36]
2. Ágai lefelé és felfelé nyúlnak, a hármas jellegből sarjadnak, hajtásai az érzékbenyomások, míg gyökerei lefelé elágaznak és a tettekhez bilincselik az emberek világát.
3. Ennek alakját senki sem fogja fel így a földön, sem végét, sem kezdetét, sem fennállását. E szívós gyökerű fügefát a szenvtelenség kemény fejszéjével döntsd ki.
4. Azután keresd azt az utat, amelyen elindulva nincs több visszatérés: "Ahhoz az ősi Lélekhez igyekszem, akiből a létezés valaha kiáradt".
5. Akik dölyföt-balgaságot levetkőznek, ragaszkodás hibáját legyőzik, örökké a Legfelső Szellem felé fordulnak, vágyakat felejtenek, öröm-bánat ellentét-párjától megszabadulnak, azok tévedhetetlenül eljutnak arra az örök helyre.
6. Nem a Nap világít ott, nem a Hold és nem a tűz, ahonnét nem tér vissza az oda jutó; ez az én legfelső székhelyem.
7. Énemnek egy örök része az élők világában az élők lelkévé válik, és magára ölti az anyagból az öt érzéket és a gondolkozást.
8. Midőn a lélek egy testbe költözik vagy távozik belőle, ezeket magával viszi, mint szél az illatot, úgy megy tovább előző helyéről.
9. Ő kormányozza a hallást, látást, tapintást, ízlelést, szaglást és gondolkozást, s használja ezeket az érzékeket.
10. De akár benn van, akár távozik, akár élvezi ezeket, a balgák nem látják, mert a hármas jelleg rátapad; csak a tudás szeme látja meg.
11. A törekvő jógik meglátják önmagunkban; ám a tudatlan, fegyelmezetlen eszű hiába törekszik, nem látja meg.
12. A Napban rejlő fény, amely megvilágítja az egész földet, s a Hold és a tűz fénye az én fényem, tudd meg.
13. S a talajba hatolva én táplálom életerőmmel az élőket, és élet-nedvvel telt Holddá válva, sarjasztom az összes növényt.
14. Mint belső tűz lakozom minden lélegző testében, s belélegzés-kilélegzés segítségével végzem a négyféle étel megemésztését.[37]
15. Minden ember szívében lakozom, s tőlem származik az emlékezet, a tudás, a tagadás. Az összes Véda az én megismerésemet célozza, s én vagyok a Védánta [upanisadok] szerzője és a Véda értője.
16. Kétféle lélek létezik ezen a világon: múlandó és örökkévaló. A múlandót az élőlények összessége képezi, a tökéletességre jutottat nevezik örökkévalónak.
17. De létezik egy más, magasabbrendű lélek is, amelyet Legfelső Szellem néven említenek; ez romolhatatlan úr, áthatja és fenntartja a Három Világot.
18. Mivel én fölötte állok a múlandónak és magasabb vagyok az örökkévalónál is, Legmagasztosabb Lélek néven magasztal a világ és a Védák.
19. Aki világosan látva így ismer, mint Legmagasztosabb Lelket, az mindent tud, és engem fog imádni egész lényével, Bhárata.
20. Íme, feltártam előtted a legtitkosabb tanítást, bűntelen hős; aki ezt felfogja, bölcs lesz és elérte célját, Bhárata.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A Legmagasabb Lélek jógája
című tizenötödik tanítás.


XVI. Ének

A Magasztos szólt:
1. Biztonság, lénye megtisztulása, tudás jógájában kitartás, adakozás, mérséklet, áldozás, Véda-tanulás, vezeklés, becsületesség,
2. nem-ártás, igazmondás, nem-haragvás, lemondás, béke, jóakarat, könyörület, igénytelenség, szelídség, szemérem, megbízhatóság,
3. életerő, megbocsájtás, kitartás, tisztaság, engedékenység, szerénység - ezek jellemzik azt, aki isteni sorsra született, Bhárata.
4. Álnokság, gőg, önteltség, harag, durvaság, tudatlanság jellemzi a démoni sorsra születőket, Prithá fia.
5. Az isteni sors megváltásra, a démoni kötöttségre vezet, így tudják. Te ne aggódj, Pándu fia: isteni sorsra születtél.
6. Kétféle teremtett lény van e világon: isteni és démoni. Az isteniről bővebben szóltam, most halld meg a démonit, Prithá fia.
7. A démoni emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem illendőség, sem igazság nem található bennük.
8. Azt hirdetik, hogy a világ valótlan, alaptalan, nincs irányítója, véletlenszerűen jött létre, létrehozó oka a vágy, semmi más.
9. Ilyen nézeteket táplálnak e romlott lelkű, rövid eszű emberek, s gaztetteikkel a világ romlását idézik elő e kártevők.
10. Hamissággal, gőggel, fennhéjázással eltelve, kielégíthetetlen vágyaikat hajszolják, balgaságukban aljas eszközökhöz nyúlnak, tisztátalan célokra törnek.
11. Korlátlan képzelgéseiknek csak a halál vet véget; kéjek élvezetébe merülnek, vallva: csak ez van.
12. Száz meg száz remény pányvája hurkolja be őket, minden gondjuk a vágy és a harag, s vágyaik kielégítése kedvéért igaztalan úton kincsek halmozására igyekeznek.
13. "Ma ezt szereztem; emezt az óhajomat el fogom érni; ez az enyém; legközelebb ez a vagyon is az enyém lesz.
14. Ezt az ellenségemet megöltem, a többit is meg fogom ölni; úr vagyok, élvezek; sikeres vagyok, erős, boldog.
15. Gazdag vagyok, előkelő; ki mérhető hozzám? Áldozni fogok, adományt osztok vígan élek" - gondolják tudatlanságukban elvakulva,
16. számtalan elgondolásukba belezavarodva, káprázatok hálójával befonva, kéjeik élvezetéhez kötődve, és szennyes pokolra zuhannak.
17. Önteltek, felfuvalkodottak, vagyonuktól és tekintélyüktől megmámorosodtak, áldozatuk csak névleges, képmutató, szabálytalan.
18. Önzés, erőszak, gőg, vágy, harag tölti el őket; engem mind saját testükben, mind másokéban gyűlölnek, gyaláznak.
19. Ezeket a megátalkodott, mocskos gyűlölködőket, emberek legalantasabbjait újra meg újra démoni méhbe vetem az újjászületések során.
20. Démoni méhbe kerülnek születésről születésre az ostobák, nem jutnak el hozzám, Kuntí fia, s a legmélyebb helyre süllyednek.
21. Három lélek-emésztő kapuja van ennek a pokolnak: kéjvágy, harag, kapzsiság; ezért e hármat kerülni kell.
22. Aki megmenekül a sötétség e három kapujától, Kuntí fia, az saját üdvén tud munkálkodni, utána a legmagasabb célhoz ér.
23. Aki a szent könyvek utasításait figyelmen kívül hagyja, és kénye-kedve szerint él, az nem éri el a tökéletességet, a boldogságot, a legmagasabb célt.
24. Ezért a szent könyvek iányítsanak annak eldöntésében, mit szabad tenni, és mit nem; a szent könyvek rendeléseinek ismeretében kell végezned dolgaidat e földön.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
Az isteni és démoni sors
megkülönböztetésének jógája

című tizenhatodik tanítás.


XVII. Ének

Ardzsuna szólt:
1. Aki a szent könyvek utasításait figyelmen kívül hagyja, de hittel áldozik, az milyen helyzetben van, Krisna? Jóság, szenvedély, vagy sötétség állapotában?

A Magasztos szólt:
2. Háromféle az emberek hite, egyéniségüktől függőleg: jó, szenvedélyes, vagy sötét. Hallgasd meg.
3. Mindenkinek a hite olyan, amilyen az egész lénye, Bhárata; az ember lényegét a hit adja: ki miben hisz, azzal azonos.
4. A jók az isteneknek áldoznak; a szenvedélyesek jaksáknak és ráksaszáknak; a sötétség rabjai kísérteteknek és lidérceknek.[38]
5. Akik a szent iratokban nem javallott, kegyetlen önsanyargatással vezekelnek, álnokságtól és önzéstől fűtve, vággyal, szenvedéllyel, erőszakkal eltelve,
6. ostobán gyötörve a testüket alkotó elemeket és engem is, aki testük belsejében lakozom - azokat démoni beállítottságúnak tudhatod.
7. Táplálékot is ki-ki háromfélét kedvel, s ugyanígy áldozatot, vezeklést, adakozást; hallgasd meg, mi a különbség ezek között.
8. Hosszú életet, jellemet, erőt, egészséget, boldogságot, kedvet növelő, ízes, puha, tápláló, jóleső ételt szeretnek a jók.
9. Keserű, savanyú, sós, forró, csípős, kemény, maró ételt kívánnak a szenvedélyesek, ami fájdalmat, bánatot, betegséget eredményez.
10. Állott, ízetlen, büdös, romlott, tisztátalan, maradék ételt szeretnek a sötétség rabjai.
11. Jó az az áldozat, amelyet jutalom vágya nélkül, szabály szerint mutat be az áldozó, azzal az elgondolással, hogy áldozni kötelesség.
12. Szenvedélyes az az áldozat, Bharaták hőse, amelyet jutalomra számítva vagy képmutatásból mutatnak be.
13. A szabályokat felrúgó, étel felajánlását mellőző, áldozati igéket sem mondó, a papot nem jutalmazó áldozatot sötétnek tekintsd.
14. Istenek, papok, tanítók, bölcsek tisztelete, tisztaság, becsületesség, önmegtartóztatás, nem-ártás - ezt nevezik a test vezeklésének.[39]
15. Senkit sem sértő, igaz, kellemes, hasznos beszéd, és a Véda-szövegek gyakorlása - ezt nevezik a beszéd vezeklésének.
16. Derűs elme, szelídség, hallgatagság, önfegyelem, tisztalelkűség - ezt nevezik a gondolkozás vezeklésének.
17. Ezt a háromféle vezeklést, amelyet igaz hittel, jutalom vágya nélkül végeznek a jógát követő emberek, tekintsd jónak.
18. A jutalom, hírnév vagy tisztelet kedvéért, vagy képmutatásból végzett vezeklést nevezik szenvedélyesnek; ez ingatag, bizonytalan.
19. Az ostoba szeszélyből, önkínzással vagy mások elpusztítása érdekében történő vezeklést mondják sötétnek.
20. "Az adakozás kötelesség" - aki így gondolkozva, ellenszolgáltatás nélkül, megfelelő helyen és időben, méltó személynek ad adományt, annak adománya jónak tekintendő.
21. Ám amit viszonzás reményében, vagy hasznot remélve, vagy kelletlenül adnak, az ilyen adomány szenvedélyesnek tekintendő.
22. A nem megfelelő helyen és időben, méltatlan személynek, tiszteletlenül, megvetéssel nyújtott adományt sötétnek nevezik.
23. A hagyomány szerint az ÓM, TAT, SZAT hármas utasítást adta a Teremtő [vagy: ÓM, TAT, SZAT - ezt tartják Brahmá hármas meghatározásának]; ezzel rendelkezett hajdan a papok, Védák és áldozatok felől.[40]
24. Ezért rendelésének megfelelően az ÓM ige kiejtésével kezdik mindig az áldozat, az adakozás és a vezeklés szertartását a Brahman-hirdetők.
25. TAT ('Ez') szóval kísérik az áldozat és vezeklés szertartását, valamint a különféle adakozási szertartásokat a megváltást keresők, nem számítva jutalomra érte.
26. A SZAT ('Létező', 'Jó') szó használatos létezés (szad-bháva) és szentség (szádhu-bháva) értelemben, és a dícséretes tettre is a szat kifejezést alkalmazzák, Prithá fia.
27. Áldozásban, vezeklésben és adakozásban a buzgalmat szintén szat ('helyes') szóval illetik, és az erre irányuló cselekvésre is a szat kifejezést használják.
28. A hit nélkül végzett áldozatra, adakozásra, vezeklésre és bármely cselekvésre azt mondják: a-szat ('nem jó', 'nem igazi'), és az ilyen semmis itt e létben is, a halál után is, Prithá fia.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A háromféle hit
megkülönböztetésének jógája
című tizenhetedik tanítás.


XVIII. Ének

Ardzsuna szólt:
1. Erőskarú, szeretném megismerni a lemondás lényegét, és külön a tartózkodásét, Érzékek Ura, Kési lesújtója.

A Magasztos szólt:
2. A vágy-szülte tettek elvetését tartják lemondásnak a bölcsek, és bármely tett gyümölcsével szembeni közönyt nevezik tartózkodásnak a tisztán látók.
3. Minden cselekvés káros, tartózkodni kell tőle - tanítják egyes igyekvők, mások szerint az áldozás, adakozás és vezeklés olyan cselekvés, amelytől nem kell tartózkodni.
4. Halld meg tőlem a bizonyosságot a lemondásról, legnemesebb Bhárata. A lemondás háromféle, így hirdetik, férfi-tigris.
5. Az áldozás, adakozás, vezeklés cselekvéséről nem kell lemondani, ezt végezni kell; az áldozat, adakozás és vezeklés megtisztítja az igyekvőket.
6. De ezt a három cselekvést is a ragaszkodásról és gyümölcsükről lemondva kell végezni, Prithá fia, ez az én legszentebb rendelésem.
7. Helytelen a lemondás a köteles cselekvésről; ennek balgatag mellőzése sötétségből származik, így hirdetik.
8. Aki egy tettről azért mond le, mert bajjal jár, és ő fél a testi fáradalmaktól, az szenvedélyes lemondást gyakorol, s lemondása nem terem gyümölcsöt.
9. Ha valaki kötelességtudatból elvégzi a kiszabott cselekvést, a ragaszkodást és jutalmat elvetve, az ilyen lemondást a jóságból származtatják.
10. Nem undorodik a kellemetlen tettől, s nem ragaszkodik a kellemeshez a jósággal eltelt, kétségeit eloszlató bölcs.
11. Mert aki testben él, nem tud maradéktalanul lemondani a cselekvésről; de aki a cselekvés gyümölcséről lemond, a lemondó nevet az érdemli ki.
12. Haláluk után tetteik háromféle gyümölcse jut osztályrészül azoknak, akik nem voltak képesek tartózkodásra: kívánatos, nem kívánatos, vegyes; de a lemondani tudóknak soha semmi.
13. Most pedig tanuld meg tőlem, erőskarú hős, mi az az öt ok, amellyel a célhoz juttató szánkhja-tan bármely cselekvés megtörténését magyarázza.
14. A helyzet, a cselekvő egyén, a cselekvés különböző eszközei, a különféle, sokirányú törekvések, végül ötödikül a sors.
15. Bármely tetthez fog az ember testtel, beszéddel vagy gondolattal, legyen az helyes vagy helytelen, ez az öt ok idézi elő.
16. Ha mármost ez így van, akkor nem lát helyesen az ostoba, aki tudatlanságból kizárólag önmagát tekinti cselekvőnek.
17. Akinek lénye mentes az önzéstől, elméjét nem szennyezi semmi, habár az egész világot kiírtja, nem öl, és tette nem köti meg.
18. Háromféle indítéka van a tettnek: ismeret, megismerendő, megismerő; háromféle összetevője van a tettnek: eszközök, cselekvés, cselekvő.
19. Hallgasd meg azt is: hogyan minősíti háromféleképpen a jellegek szerinti osztályozás jellegük különbözősége alapján az ismeretet, a tettet és a cselekvőt.
20. Jóságból származó ismeretnek azt tekintsd, amely minden lényben egyetlen, örök létezőt lát, sokfélében az osztatlant.
21. Szenvedélyesnek azt az ismeretet tekintsd, amely az egyes lényekben különállásuk miatt külön-külön, önálló lényeket vél látni.
22. Sötétnek pedig azt mondják, amely korlátoltan, valótlanul, ok nélkül egyetlen dolgon úgy csüng, mintha az a teljesség volna.
23. Jóságból származónak mondják a ragaszkodás nélkül, szenvedély és gyűlölet nélkül, jutalom reménye nélkül, kötelességszerűen végzett tettet.
24. Szenvedélyesnek nevezik azt a tettet, amelyet vágyaktól fűtve, vagy önzéstől hajtva, sok fáradsággal végeznek.
25. Sötétnek mondják azt a tettet, amelybe görcsös ragaszkodással, rombolóan, gyűlölködéssel, erején felül, balgatagon fog bele valaki.
26. Jóságtól indítottnak nevezik a ragaszkodástól megszabadulva, önzetlenül, elhatározása mellett kitartva, siker vagy sikertelenség iránt közömbösen cselekvőt.
27. Szenvedélyesnek minősítik a heves természetű, tetteinek gyümölcsére sóvárgó, kapzsi, másnak ártó, tisztátalan, örömbe vagy bánatba merülő cselekvőt.
28. Sötétnek mondják a fegyelmezetlen, közönséges, makacs, csalfa, rosszindulatú, lomha, gyáva, halogató cselekvőt.
29. Most hallgasd meg az értelem és kitartás hármas tagolását a jellegek szerint; egyenként, teljes egészében kifejtem, Kincs Győztese.
30. Jóságból származik az az értelem, amely tudja, mit kell tenni és mit kell kerülni, mi a kötelesség és mi a tilalom, veszély és biztonság, kötöttség és szabadulás, Prithá fia.
31. Szenvedélyes az az értelem, amely tévesen fogja fel, mi a törvényes és törvénytelen, köteles és tilos, Prithá fia.
32. Sötét az az értelem, amelyet homály burkol, és a törvénytelent törvényesnek véli, és minden dolgot ellenkezőleg értelmez, Prithá fia.
33. Jóságból származik az a kitartás, amely töretlen jógával szabályozza a gondolkozás, lélegzés és érzékszervek tevékenységét, Prithá fia.
34. Szenvedélyes az a kitartás, amely törvényt, szerelmet, vagyont haszonvágyón, görcsös ragaszkodással hajszol, Prithá fia.
35. Sötét az a kitartás, amellyel a dőre eszű kapaszkodik az álomba, félelembe, bánatba, kétségbeesésbe, téveszmékbe, Prithá fia.
36. Most pedig hallgasd meg, Bháraták hőse, milyen a háromféle boldogság. Amely erőfeszítés után örömet okoz és véget vet a szenvedésnek,
37. kezdetben olyan, mint a méreg, de végül élet-ital ízű - a saját elméd derűjéből fakadó boldogságot jóságból származónak nevezik.
38. Szenvedélyesnek tartják azt a boldogságot, amely azáltal keletkezik, hogy az érzékszervek az érzékelt dolgokhoz kapcsolódnak; ez kezdetben élet-ital ízű, de végül olyan, mint a méreg.
39. Sötétnek mondják azt a boldogságot, amely álom, restség, tévhitek terméke, s kezdetben is, végül is puszta önámítás.
40. Nincs olyan lény a földön, az égben vagy akár az istenek között, amely mentes volna ettől a természetből folyó hármas jellegtől.
41. A papok, harcosok, közrendűek és szolgák kötelességei a velükszületett jellegek szerint oszlanak meg, ellenségeid ostora.
42. Nyugalom, mérséklet, vezeklés, tisztaság, türelem, becsületesség, tudás, belátás, vallásos hit a papok veleszületett dolga.
43. Vitézség, erő, kitartás, ügyesség, csatában nem hátrálás, bőkezűség, uralkodói jellem a harcos veleszületett dolga.
44. Földművelés, jószágtartás, kereskedés a közrendű veleszületett dolga. A szolga veleszületett dolga pedig az, hogy urának szolgáljon.
45. Az az ember éri el a tökéletességet, aki saját dolgait örömmel végzi. Hallgasd meg, hogyan nyerik el a tökéletességet azok, akik saját dolgukat örömmel végzik.
46. Aki az élőlényeket létrehozta, aki ezt a világmindenséget kifeszítette - ha azt tiszteli tetteivel a halandó, tökéletességre jut.
47. Jobb a sikertelenség saját kötelességed teljesítésekor, mint más kötelességének sikeres végzése; aki veleszületett kötelessége szerint cselekszik, sohasem terheli vétek.
48. Veleszületett kötelességéről akkor se mondjon le az ember, Kuntí fia, ha az bűnnel jár; hiszen minden tetthez bűn tapad, mint füst a tűzhöz.
49. Akinek elméjét nem köti ragaszkodás semmihez, és legyőzte önmagát, s a kívánságok távoztak tőle, ezzel a lemondásával eléri a tett-nélküliség legfelső tökélyét.
50. S most tanuld meg tőlem röviden, Kuntí fia, hogy aki ezt a tökélyt elérte, az hogyan éri el ugyanúgy a Brahmant is; ez a tudás legfelső szintje.
51. Akinek elméje megtisztult, kitartóan fékezi önmagát, lemondott a hangról és minden más érzetről, szenvedélyt és gyűlöletet elvetett,
52. magányba vonult, mértékletesen étkezik, szavát-testét-gondolatait féken tartja, szüntelenül jóga-meditációba merül, vágytalanságban él,
53. önösséget, erőszakot, gőgöt, vágyat, haragot, kapzsiságot eltávoztatott magától, önzetlen, békés, - az megérett a Brahmannal egyesülésre.
54. Így a Brahmannal egyesülve, derült lélekkel, nem bánkódik és nem vágyódik, minden lényre egyformán tekint, és megvalósul benne az irántam való tökéletes szeretet.
55. Szeretete révén megismer engem, hogy valójában ki és mekkora vagyok, és ha valómban megismert, utána belém olvad.
56. Ha bennem bizakodva, utána tovább végzi is minden dolgát, kegyem folytán elnyeri a nem-múló, örök helyet.
57. Gondolatban reám bízd minden tettedet, egyedül velem törődj, fegyelmezd értelmedet, mindig csak reám gondolj.
58. Ha reám gondolsz, kegyemből átkelsz minden akadályon; de ha önteltségből nem hallgatsz rám, elpusztulsz.
59. Ha önteltségből így döntesz: "Nem fogok harcolni", hasztalan ez az elhatározásod, mert a Természet kényszeríteni fog.
60. Veledszületett kötelességed folytán kötve vagy, Kuntí fia, s amit ostobaságból nem kívánsz megtenni, akaratod ellenére is tenni fogod.
61. Az Úr minden lény szívében ott lakozik Ardzsuna, és káprázatával mozgat minden élőlényt, mint bábjátékos a bábukat.
62. Nála keress oltalmat egész valóddal, Bhárata; az ő kegyelméből elnyered a legfőbb békét, az örök helyet.
63. Így feltártam előtted a titkosnál titkosabb tudást; vedd fontolóra alaposan, s utána tégy, amint akarsz.
64. Végül halld meg tőlem a mindennél titkosabb, legmagasztosabb igét; fölöttébb kedvellek, ezért javadra szólok.
65. Mindig reám gondolj, engem szeress, nekem áldozzál, engem imádj; így hozzám jutsz el, igaz ígéretemmel ígérem, mert kedves vagy előttem.
66. Hagyd el minden kötelességedet, egyedül nálam keress oltalmat, s én minden bűntől feloldozlak, ne aggódjál.
67. Erről soha nem szabad szólnod olyannak, aki nem végez vezeklést, nem hívem, nem hallgat rám, megvet engem.
68. De aki e legnagyobb titkot híveimnek továbbadja, végtelen áhítattal irántam, az bizonnyal hozzám jut el.
69. Nincs senki, aki jobban kedvemre cselekednék, mint az ilyen ember, és nem lesz a földön senki, akit nála jobban kedvelek.
70. Aki pedig e kettőnk között lefolyt szent beszélgetést tanulmányozni fogja, azt úgy tekintem, hogy tudás áldozatával áldozott nekem.
71. S aki pusztán meghallgatja, hittel, ellenvetés nélkül, az is elnyeri a megváltást, és eljut az igazak boldog világába.
72. De te, Prithá fia, vajon minden figyelmedet erre összpontosítva hallgattad-e? Vajon téves tudásból fakadó bizonytalanságod eloszlott-e, Kincs Győztese?

Ardzsuna szólt:
73. Kegyelmedből, Megingathatatlan, eloszlott félreértésem, visszanyertem helyes emlékezetemet [vagy: felfogtam a szent hagyomány értelmét]. Kételyeim szétfoszlottak, készen állok, eleget teszek utasításodnak.

Szandzsaja szólt:
74. Így hallottam Vászudévának és Prithá hőslelkű fiának csodálatos, hajmeresztő párbeszédét.
75. Vjásza kegyéből hallhattam ezt a legszentebb titkot, a jógát, közvetlenül a jóga urától, Krisnától, aki maga tárta fel,
76. s ha újra meg újra emlékezetembe idézem a Fürtöshajúnak és Ardzsunának ezt a csodálatos, szentséges beszélgetését, újra meg újra öröm jár át, király.
77. S ha újra meg újra emlékezetembe idézem Hari (Krisna) minden képzeletet felülmúló, csodás megjelenését, végtelen csodálat fog el, király, s ismét, ismét öröm jár át.
78. Ahol Krisna, a jóga ura van, ahol Prithá íj-feszítő fia van, ott dicsőség, győzelem, jólét, szilárd erkölcs honol, hiszem.

Így hangzik A Magasztos Szózatában
A lemondás és megváltás jógája
című tizennyolcadik tanítás.

Ezzel véget ér
a legszentebb titkos tanítás,
A Magasztos Szózata.



Utószó
(Vekerdi József)

A Bhagavad-gítá ("A Magasztos Szózata") szanszkrit nyelvű vallásbölcseleti költemény, a hindu vallás legfontosabb szent könyve. Keletkezésének kora ismeretlen; valószínűleg a Krisztus születése körüli évszázadokra tehető. Szerzője szintén ismeretlen.

A költemény a Mahábhárata című eposz részlete (VI. könyv 25-42. fejezete). Az eposz tárgya két rokon uralkodó család trónviszálya. A két sereg döntő ütközetre sorakozik fel, ám ekkor az egyik sereg fővezére, Ardzsuna királyfi, megirtózik a rokonvér ontásának gondolatától. Barátja és kocsihajtója, Krisna herceg (akiről hamarosan kiderül, hogy Visnu isten földi megtestesülése) eloszlatja kétségeit. Lelket önt belé tanításával, amelynek lényege, hogy a csatában csak a testet ölik meg, a lélek halhatatlan; s egyébként is, a harcosnak veleszületett kötelessége az ölés.

A csata lefolyásáról a másik uralkodóház fejét, a vak Dhritarástra királyt, kocsihajtója, Szandzsaja tudósítja. Szandzsaját a szent Vjásza remete természetfölötti látás képességével ruházta fel, hogy a király palotájából láthassa a távolban lezajló eseményeket. Mindebből látható, hogy az eposz tárgya nem történeti esemény.

A Bhagavad-gítá az időszámításunk kezdete körüli indiai metafizikai nézeteket igyekszik egységbe foglalni. A különböző filozófiai iskolák tanításai erősen eltértek egymástól, ennek következtében egységesítésük nem volt törésmentesen megoldható. Az európai filológia rámutat, hogy a Gítá egyes részei között éles ellentmondások vannak. A költemény egészét aforizmagyűjeménynek foghatjuk fel, amelyben gyakran ismétlődnek a gondolatok, s azoknak ellenkezői is.

Krisna-Visnu mindenekelőtt a cselekvés, kötelességteljesítés szükségességét hirdeti, azzal a megszorítással, hogy érdek nélkül, teljes közönnyel kell végezni a cselekvést. Más helyen a cselekvésről való teljes lemondást javasolja, s helyette a meditációt, révülethez vezető elmélyedést (jóga) tűzi ki célul; ezért a költeményt a jóga egyik alapművének tekintik. Végezetül az istenség (azaz ő maga) áhítatos szeretetét, a bhaktit jelöli meg követendő út gyanánt. Mindezeknek a célja az, hogy elvezessenek a megváltáshoz, a lélekvándorlás forgatagából, az újjászületések kényszeréből való szabaduláshoz.

A megváltottság állapotát a nirvána "kialvás" szóval jelöli az indiai vallásbölcselet. A szó a buddhizmusból (Kr. e. 6. század) került át a hindu vallásba. A nirvána mibenlétét sohasem határozták meg, csupán legfőbb üdvnek nevezték, amelyből nincs többé újjászületés. Lényegében a megsemmisülést, az öntudat, egyéniség megszűnését jelenti. Tehát gyökeresen különbözik a keresztény üdvösség eszméjétől.

A nirvána tana azon a gondolaton alapul, hogy az egész élet szenvedés, tehát meg kell szabadulnunk az újjászületéstől. Ezzel a kérdéssel foglalkoznak a legrégibb indiai filozófiai szövegek, az upanisadok (kb. Kr. e. 8-1. század). Alapgondolatuk panteista: az egész mindenséget egyetlen szellem, világlélek (brahman) hatja át, illetve alkotja, és az ember lelke azonos a világlélekkel. Aki ezt felismeri, beolvad a világlélekbe, többé nem születik újjá. A Gítá számos gondolatot, sőt egész versszakokat átvesz az upanisadokból, s magát is így nevezi. Teljes címe: Bhagavad-gítá-upanisad "A Magasztos énekelte titkos tanítás".

Az upanisadok misztikus világmindenség-magyarázata után hamarosan megjelentek a racionalisztikus értelmezési kísérletek is. Az anyagi világ szerkezetét, alkotórészeit sorolja fel a szánkhja "felsoroló" iskola. Kiinduló tétele az, hogy az emberi lélek független az anyagi világtól (amelyet prakriti "természet", "anyag" néven nevez a szánkhja), és aki ezt felismeri, azt ez a "tudás" megváltja az újjászületéstől. A Gítá misztikus-spiritualista szellemétől tulajdonképpen teljesen idegen ez a materialisztikus szemlélet, azonban elvégzi a fából-vaskarika feladatot, a jóga és a szánkhja egyesítését. A misztikus jóga tanítása szerint az anyagi világ nem létezik; létezése csak érzékcsalódás, káprázat (májá). Az egyéni lélek, az én sem létezik, ennek a léte is csak káprázat. (Tehát a nem létező én nem létező érzékei képzelik el a nem létező világot.) Egyedüli létező a világlélek, a brahman. Ennek a tudásnak a felismerése jelenti a megváltást. Ezt a felismerést a gondolkozás megszüntetésével, révületbe merüléssel kell elérni, aminek eszközei a különböző testgyakorlatok, a lélegzés szabályozása, majd a gondolkozás fegyelmezése. A révület állapotában az egyéni lélek beolvad a világlélekbe, a Gítában az ezzel azonos Krisnába.

A jóga szó etimológiai jelentése "megkötés", ami módszerére: az érzések és gondolatok megkötésére, fegyelmezésére utal. Azonban a Gítá meglehetősen lazán, több értelemben használja a jóga szót, gyakran pusztán "módszer" jelentéssel; pl. a dnyána-jóga "tudás módszere" kifejezést a szánkhja körülírására. A jóga főnévhez tartozó junakti "megköt" igét és a jukta "megkötött", "fegyelmezett" igenevet szintén gyakran alkalmazza a "jóga követője" értelemben.

Régi indiai közhelyet ismétel a Gítá a tudás megváltó erejének hangoztatásával. A költemény nem határozza meg pontosan, mi értendő tudáson: a brahman gondolatának ismerete, a szánkhja vagy a jóga tanításainak elfogadása, és mindenekelőtt Krisna áhítatos tisztelete, a bhakti.

A költemény központi gondolata a bhakti, az istenszeretet eszméje. A bhakti tanítását először a Bhagavad-gítá fogalmazta meg, és azóta az egész hindu vallásrendszer alapvető gondolata maradt. Krisna áhítatos tisztelete-szeretete mindennél hatalmasabb megváltó erő. A bhakti természetesen személyes, monoteista isteneszmét feltételez, így az európai logika számára ellentétben áll a költeményben egyidejűleg hangoztatott panteista (brahman) világképpel.

Fordításunkban a legteljesebb filológiai pontosságra törekedtünk, mellőzve bármiféle filozófiai vagy vallási értelmezést, ami mind az Indiában, mind nyugaton készült fordítások többségére jellemző az újabb időkben, s amit az angol átdolgozásból készült Az eredeti Bhagavad Gitá, második kiadásban a Bhagavad Gitá úgy, ahogy van című magyar nyelvű változat is képvisel. A prózai fordításban az eredetileg verses szöveg költői szépsége természetesen nagyrészt elvész. A költői szépséget érzékelteti a prózai szöveg versbe szedett alakja, Lakatos István költői műve, amely 1987-ben jelent meg, A Magasztos Szózata, Bhagavad-Gítá címen. A versbe foglaló költő elsősorban a lírai szépségre törekedett, teljes sikerrel. Ezt a kiadványt kimerítő magyarázó jegyzetekkel láttuk el, ezért az érdeklődőt e kötet jegyzeteihez utaljuk. Éppen ezért jelen fordításunkban csak a legszükségesebb fogalmak magyarázatára szorítkoztunk.

 


JEGYZETEK

1. [ A Mahábháratában leírt nagy csata eseményeit Szandzsaja kocsihajtó mondja el a vak Dhritarástra királynak (lásd az Utószóban). Dhritarástra fia Durjódhana. Az ellentábort Dhritarástra fiatalon elhúnyt testvéröccsének, Pándunak öt fia vezeti (Pándavák), élükön Ardzsunával. A Kuru-mező (Kuruksétra) az ókori India "szent földje", a mai Delhitől északra. A monda szerint itt zajlott le a Mahábhárata nagy csatája (a mondának nincs történeti alapja). [VISSZA]

2. [ Három Világ - a Világmindenség állandó megjelölése: ég, föld, alvilág, vagy: ég, levegő, föld. [VISSZA]

3. [ Kasztkeveredés - a kasztok közötti vegyes házasság, a kasztok keveredése szigorúan tilos volt, bár gyakorlatilag mindig előfordult. [VISSZA]

4. [ Halotti áldozat - a fiúutódok legfontosabb kötelessége a halotti áldozat (víz és rizsmorzsalék) rendszeres bemutatása volt; ennek elmaradása esetén az ősök lezuhantak az égből. [VISSZA]

5. [ Madhu leverője: Krisna. A szövegben Krisna és Ardzsuna különböző neveken szerepel: Krisna Érzékek Ura, Fürtöshajú, Góvinda, stb.; Ardzsuna Prithá fia, Tömör fürtű, stb. Az első énekben ezeket a jelzőket érthetőség kedvéért Krisna ill. Ardzsuna alakban egységesítettük, a továbbiakban változatlanul fordítjuk. [VISSZA]

6. [ A szánkhjára való hivatkozás nem a kötelességteljesítésre, hanem a lélek halhatatlanságára vonatkozik (lásd az Utószóban). A tettek bilincse a karma-tanra utal, amely szerint minden tett következménnyel, tehát végső fokon elkerülhetetlenül újjászületéssel jár. [VISSZA]

7. [ A Védák a hindu vallás szent szövegei, himnuszok, amelyeket a papok áldozatbemutatáskor énekeltek. [VISSZA]

8. [ A dolgok hármas jellege: lásd a XIV. énekben. A versszak értelme valószínűleg az, hogy a Védák csak a hármas jellegnek alávetett anyagi világra vonatkoznak, a lélek ettől független. [VISSZA]

9. [ Révület - szamádhi, gondolkozás nélküli állapot, lásd az Utószóban. Szokásos fordítása elmélyedés, elmélkedés, összpontosítás, meditáció (contemplation, concentration, meditation, Versenkung, stb.). [VISSZA]

10. [ Óm - misztikus varázsige, ezzel kezdik az áldozatot, és a régebbi mágikus fejtegetések ebből a varázsigéből származtatták a Teremtést. Az Óm igét az aksara 'elmúlhatatlan' szóval írják körül, ezért e szöveghelyet többnyire így értelmezik: A Világlélek az Örökkévalóból született. [VISSZA]

11. [ Dzsanaka - félig legendás, jámbor lelkű király, számtalan áldozat bemutatója. [VISSZA]

12. [ A Természet törvényei - szó szerint: A Természet [vagy: az anyag] hármas jellege, lásd a XIV. énekben. [VISSZA]

13. [ A versszak a hirhedt kasztrendszer ideológiai alátámasztása, amire a későbbiekben is visszatér. [VISSZA]

14. [ Vivaszván - a Napisten, Manu atyja. Manu az indiai Noé, az emberiség törvényadója. Iksváku Manu fia, mitikus király. [VISSZA]

15. [ Négy rend - papok, nemesek vagy harcosok, közrendűek (földművesek, iparosok), szolgák. A három jelleg szerint (lásd XIV. ének) a papokra a jóság vagy igazság, a harcosokra a szenvedély (némi jósággal), a közrendűekre a szenvedély (némi sötétséggel), a szolgákra a sötétség jellemző. [VISSZA]

16. [ Lehelet, lélegzet - kilélegzés, belélegzés (a jóga lélegzetszabályozási gyakorlata). [VISSZA]

17. [ Aki nem gyújt áldozati tüzet - a világtól elvonuló, kolduló aszkéta. [VISSZA]

18. [ Kusa-fű - sásfű, amelyet áldozati szertartásnál hintettek a földre. [VISSZA]

19. [ A Felsőbb Lény az elmúló életforma - a sor értelme nem világos, különbözőképpen magyarázzák. [VISSZA]

20. [ Brahmá egy napja - Brahmá, a Teremtő (hímnemű; nem azonos a semleges nemű Brahman 'Világlélek' fogalommal!) minden világkor elején megteremti a semmiből a világot, majd a világkor végén megsemmisíti. Egy világkor Brahmá egy napja, 4320 millió földi évnek felel meg. Utána Brahmá éjszakája, majd újabb napja következik. Brahmá száz Brahmá-évig (tehát 311 billió 40 milliárd földi évig) létezik, utána ő is megsemmisül. [VISSZA]

21. [24- A szerencsés és szerencsétlen időszakok tana az indiai csillagjóslás legalapvetőbb tétele a legrégibb upanisadok kora óta. Az egész VIII. ének összefüggés nélkül kiragadott upanisad-szövegeket idéz. [VISSZA]

22. [ Szóma - áldozati szertartásnál használt bódító ital, amelyet egy ma már azonosíthatatlan növény szárából sajtoltak a papok. [VISSZA]

23. [ Hét szent látnok - a Védák állítólagos szerzői, akik a Göncölszekér hét csillagává váltak. A négy Manu - az emberiség ősatyái a négy világkorszakban. [VISSZA]

24. [ Nárada - az istenek követe. Aszita Dévala - mitikus szent. Vjásza - a Bhárata-nemzetség ősatyja. [VISSZA]

25. 21. stb. A felsorolásban a különböző isten- vagy szellem-csoportok említésekor az illető kategória legfőbbjét (királyát) nevezi meg; ugyanígy egyéb fogalmaknál (betűk, stb.) a legelsőt. Részleteiben lásd Lakatos István fordításának jegyzeteiben. [VISSZA]

26. [ Itt és későbbiekben különböző isteni és félisteni csoportok vannak felsorolva, egyedi jelentőség nélkül. [VISSZA]

27. [ Négykarú alakban - az ikonográfia Visnu istent négy karral ábrázolja. Tehát a rettegő Ardzsuna nem is emberként akarja újra látni Krisnát, hanem legalább emberi ésszel felfogható, személyes istenként a személytelen panteista látomás helyett. Erre utal az előző versszak is. A továbbiakban azonban Krisna emberi alakban jelenik meg. [VISSZA]

28. A szeretet jógája - bhakti-jóga, lásd az Utószóban. Az engem szeret, engem hívőn imád (mad-bhakta) kifejezések ugyanazt a fogalmat fejezik ki. [VISSZA]

29. A bevezető versszakot csupán egyes kéziratok tartalmazzák, valószínűleg későbbi betoldás. [VISSZA]

30. [ Mező - a szánkhja a ksétra 'mező', 'terület', 'külvilág' elnevezéssel jelöli a külső világot, mint az érzékelés tárgyát, "területét". A lelket, mint az érzékelés irányítóját, a külvilág megismerőjét, ksétra-dnya 'mező-megismerő' névvel illeti. [VISSZA]

31. [ Véda-himnuszokban - a hivatkozás alaptalan, mert a Védákban még teljesen ismeretlenek ezek a fogalmak. [VISSZA]

32. [5- Az öt elem, stb. - az anyagi világ kategóriáit sorolja fel a szánkhja alapján, amelyekbe beletartoznak az érzékelés, gondolkozás folyamatai is. Érzékszerv pl. a fül, másik érzékszerv a hallás (!), érzékszerv tárgya (inger, érzékelt dolog) a hang. [VISSZA]

33. [19- Jelleg - guna, lásd a következő énekben. [VISSZA]

34. [ Önvaló - átman, Világlélek, az upanisadok jellegzetes fogalma; a Brahmannal azonosították. [VISSZA]

35. [ A szánkhja tanítása szerint a világ valamennyi alkotóelemét - beleértve az érzékelést és gondolkozást is - három alkotóelem, három jelleg (guna 'szál', 'fonál', 'tulajdonság') alkotja vagy hatja át: jóság vagy igazság, szenvedély, sötétség. Az ősanyagban a három egyensúlyban van, az ősanyagból kibontakozó világban az egyensúly megbomlik, és valamelyik jelleg dominál. E jellegek az anyag tulajdonságai (anyagon értve a gondolkozást is), a lelket nem érintik, tehát a léleknek meg kell szabadulnia tőlük. [VISSZA]

36. [ Fügefa - az anyagi világot jelképezi, amely a múltból a jövőbe sarjad, s amelyhez a lélek a léthez ragaszkodás miatt hozzátapad. [VISSZA]

37. [ Négyféle étel - rágható, lenyelhető, nyalható, iható. Az ind fiziológia szerint a lélegzet végzi a testben az emésztést. [VISSZA]

38. [ Jaksák - jóindulatú, kincsőrző szellemek; ráksaszák - emberevő, ördögi lények. [VISSZA]

39. [14- Vezeklés - tapasz 'önsanyargatás', 'aszkézis', nem valamely bűn elkövetéséért, hanem - középkori keresztény kolostori gyakorlathoz hasonlóan - megigazulás kedvéért, vagy valamely cél elérése érdekében vállalt megtartóztatás vagy szenvedés, amelynek varázserőt tulajdonítottak. [VISSZA]

40. [ Óm, Tat, Szat - a hely értelmezése bizonytalan; nyelvtanilag akár Brahmá teremtő istenre, akár Brahman 'világlélek' fogalmára vonatkoztatható. Az egész szakasz a korai upanisadok mágikus szómagyarázatainak szellemében fogant. [VISSZA]