Don Quijote a jövőről elmélkedik


DonQ: Ma éjjel arról elmélkedik Don Quijote, hogy milyen legyen a jövő.
Semmi sem a tiéd, csupán a lelked. Ne azt szeresd ami vagy, hanem amivé válsz. Ne hajszold az élvezeteket, mert különben vesztedre még utoléred őket.
Csak előre nézz! Tavalyi fészkekben nincs idei fióka...
Légy igaz a férfiakhoz, nagylelkű az asszonyokhoz, tartsd szem előtt azt a hölgyet akié minden tetted, Dulcineát.

Dulcinea: Kelj föl onnan! Kelj föl!
DonQ: Úrnőm!
D: Miért nevezel ezen a néven?
DonQ: Mert a Te neved!
Dulcinea: Az én nevem Aldonsa!
DonQ: Én ismerlek, Hölgyem!
Dulcinea: Nem hiszem, hogy ismersz.
DonQ: Kezdettől fogva ismerlek. Szellemed nemessége él legmélyén szívemnek.
Dulcinea: Hm. A te szíved nem sokat tud a nőkről!
DonQ: Mindent tud, Úrnőm! A nő a férfi lelke. Sugár, amely utat világít. A nő dicsőség.
Dulcinea: Mit akarsz tőlem?
DonQ: Semmit.
Dulcinea: Hazudsz!
DonQ: Megérdemlem a dorgálást.
Dulcinea: Végre kimondtad!
DonQ: Arra kérlek, Úrnőm... Engedd meg, hogy szolgáljalak! Hogy szívemben hordozhassalak. Hogy néked ajánlhassam győzelmemet, és hozzád kiálthassak vereségemben. S ha majd az életemtől megválok, váljak meg tőle Dulcinea nevével az ajkamon.