Johann Wolfgang Goethe: Végrendelet

Johann Wolfgang Goethe: Végrendelet

A lét semmivé sose válhat!
Mindenben örök áram árad,
állj boldogan a létbe hát!
A lét örök: törvények őrzik
mindazt az élő kincsözönt itt,
melyet díszül ölt a világ.

Az igazat rég fölfedezték,
a szellemek közt ő az egység,
ragadd meg ezt az ős valót.
Ember, hódolj a bölcsnek érte,
ki bolygóink útját lemérte,
s planétáknak pályát szabott.

S most nyomban térj magadba, ott benn
találsz rá a központra, melyben
kétséged soha nem lehet.
Szabálynak ott nem lesz hiánya,
mert erkölcsi napod világa
a szabad lelkiismeret.

Csak így bízhatsz az érzékekben;
nem áltat csalárd képpel egy sem,
ha ébren óv az értelem.
Friss szemmel szemlélj és vidáman
s járj fogékonyan és szilárdan
a gazdag földi réteken.

Bőséget áldást bölcsen élvezz;
mindig fordulj a józan észhez,
hol a létnek élet örül.
Élőn őrzöd meg így a voltat,
mádban előre él a holnap
s a pillanat megörökül.

S ha végül is mindezt elérted,
egészen eltölt az az érzet:
Csak úgy való, ha dús a lét;
Vizsgálod a világi munkát,
a maga módján végzi útját,
te a kevesek társa légy.

S mint ősidőktől alkot egyre
csendben, önszándokát követve
nagy művet költő, bölcs, művész:
úgy teljesülsz be - példaképet
adsz a nemes szív érzetének,
s ez a legfénylőbb küldetés.