A tudás megosztása nem lehetőség: kötelesség

Vajon kinek jó az, hogy amint megjelenik egy tanulmány valamely nagyobb kérdésről, rögvest rá mások cáfolják és az ellenkezőjét állítják?!

Most épp a Golf-áramlatról derült ki, hogy mégsem fog leállni. Korábban a széndioxidról derült ki, hogy nincs is belelőle túl sok a légkörben, sőt talán még jó is, ha mégis sok lenne. Aztán lehet, hogy nincs is klímaváltozás, bár minden jel arra vall...

Vajon miért látnak napvilágot ezek az egymásnak kuszán ellentmondó jelentések? Nem mintha én tudnám rá a választ, de elgondolkodtat a jelenség.

1. Az biztos, hogy fokozza a nyugtalanságot mindenkiben és azt a meggyőződést erősíti, hogy senkinek sem lehet hinni, azaz mivel végsősoron semmiben sem lehetünk biztosak, nincs is miért összefogni, nincs min változtatni, hiszen nem tudhatom, hogy épp nem ellenkező hatást érem-e el mint szeretném...
2. És mi a helyzet a szakértőkkel? Vagy a jelenségek megfoghatatlanok és hiába minden tudományosság, nem lehet biztosat állítani, azaz mindenki csak találgat. Vagy nem szakértők a szakértők, azaz nem értenek ahhoz amiről beszélnek. Vagy különböző csoportérdekeket szolgálnak némely tudósok illetve az őket közvetítő médiák...
   Aztán persze az is lehet, hogy a tudósok javarészt egyetértenek, csak éppen a média torzítja az egészet...
3. És mi mit tegyünk, akik nem vagyunk se klíma-tudósok, se médiaszakértők? Valószínűleg érdemes azzal foglalkoznunk, ami biztos. Ha kevésnek tűnik is az a tudás, amiben biztosak lehetünk, a cselekvéshez bőven elég. Végülis vannak alapigazságok, amelyeket nem érintenek se a jelentések, se azok cáfolata.
   Ha ellentmondók is a hírek, azért figyelni kell rájuk. Ha kevésnek is tűnik a szűkebb környezetünk tisztítása, azért mégiscsak számít. Az emberi értékekre - igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség, barátság, tudásvágy, összetartás, kitartás, hűség... - akármi lesz is, szükség lesz, azaz ezeket mindenképpen érdemes fejleszteni.