Újra meg újra nekifeszül a szerencsétlen és fejjel megy az üvegnek, hogy elérje a hőn áhított körtecsutkát az ablak túloldalán, a külső párkányon. Mondom neki, figyelj, fordulj oldalra, repülj vagy sétálj kényelmesen fél métert, ott van a rés, amelyen kimehetsz és eléred amit akarsz. Látom, hogy érti amit mondok, felfogja, körülnéz, elindul oldalra, tesz pár lépést, aztán azt mondja, jó, jó, persze, tudom oldalra... mindenki ezt hajtogatja, de én a csutkát akarom! És már koppan is a feje megint az üvegen és le nem veszi a szemét a maradékról...

A végén persze kijutott, viszont addigra az a csutka már nem volt ott. De sebaj, talált később másikat. Úgyhogy hepiend. Csak rossz volt nézni hogyan töri össze magát fölöslegesen és odázza el a boldogságát.

"Eso también se acabará un día." 

"Todos son perfectos."

 

 

 

Úgyis megcsináljuk

Csak ennyit akartam mondani. Se többet, se kevesebbet.

Menj bátran előre az utadon... nekem még van egy kis mosogatnivalóm.

(szólt a négy a háromhoz)

Van pillanat, hogy
nem számít múlt s jövő sem:
tiéd a minden.

A minőségi időre törekedj! Ahhoz felkészültnek kell lenned, így jól jön a távolság, a szünet, a csend, a hallgatás. A gyémánt és az arany is sötétben, a mélyben, nagy nyomás alatt érlelődik, a magok is sötétben csíráznak. Ne féld a sötétet, a hiányt, az egyedüllétet. Tudd, hogy akkor érsz.
Ha sötét van, az nem azt jelenti, hogy baj van. Akkor van baj, ha sosincs sötét, vagy ha mindig az van.